Amikor 1997-ben vetíteni kezdték Az ötödik elem című Luc Besson-filmet, talán eszünkbe se jutott, hogy egyszer majd mi is az ott látottakhoz hasonló légitaxikba pattanva jutunk el villámgyorsan úticélunkhoz, kikerülve a hatalmas dugókat. Most azonban úgy tűnik, ez már a nem is olyan távoli jövőben megvalósulhat. A zsúfolt városokban az ingázók és a turisták számára is új megoldásokat keresnek az utazási idő lerövidítésére, a helyből fel- és leszállni képes járművek piaca a következő évtizedekben jelentős ugrás előtt áll – olvasható a KPMG könyvvizsgáló sajtóközleményében.

A piacelemzők az ágazat viszonylag gyors felfutására számítanak. A Morgan Stanley becslése szerint ez a piac 2040-re egybillió dollárra nőhet. A szektort a startupok és befektetők érdeklődése miatt egyfajta „aranyláz” uralja, ezt pedig tovább fűtik a futurisztikus bemutatók és lélegzetelállító riportok. A fejlesztés célegyenesben van, több szolgáltató is azt tervezi, hogy három éven belül megjelenik a piacon prototípusaival.

Azonban mostanra a befektetői érdeklődés már a buborék kockázatát hordozza. A Morgan Stanley egybillió dolláros becslése is jelentős csökkenés az eredeti, 2018-as másfél billió dolláros előrejelzéshez képest. A bank elemzői szerint a technológiának még meg kell másznia a szabályozás Mount Everestjét, és rengeteg kockázat rejlik a bevezetés sebességében is. „Ez arra utal, hogy a befektetőknek 20-30 éves megtérülési idővel kell számolniuk.

2050-re viszont már a legpesszimistább elemzők is globálisan több billió dolláros piacot jósolnak”

– mondja Rédei Attila, a KPMG menedzsere. A szakértő hozzátette azt is, hogy az egyes régiók eltérő módon közelíthetik meg a szabályozás kérdését, így – hasonlóan a járműipari szabályozásokhoz – a globális fő irányvonalak mellett lokális adottságokkal (pl. az EU-ban várhatóan szigorúbb szabályozással) is meg kell majd küzdeniük a befektetőknek.

Hol érik a siker?

Egyes országokban, térségekben persze a többieknél nagyobb realitása van annak, hogy a szolgáltatás már a következő években megindul. A KPMG Aviation 2030 Air Taxi Readiness Index 25 ország felkészültségét igyekezett megbecsülni a helyből fel- és leszállni képes személyszállító járművek használatára. Az index 34 önállóan létező mérőszámot kombinál, ezeket négy témakör – a vásárlói elfogadás, az infrastruktúra, a szabályozás, valamint a technológia és innováció – köré csoportosították.

A kutatási rangsor első helyén az Amerikai Egyesült Államok áll számottevő fölénnyel – nem meglepő módon minden mérési szempontból a lista első felében kap helyet. A vizsgált országok közül az USA rendelkezik a legnagyobb légiforgalommal, ami nagyfokú keresletet jelez légi utazásra, emellett pedig magasan fejlett légiforgalmi irányítási infrastruktúrát is magáénak mondhat – ezek együtt stabil alapot képezhetnek a helyből fel- és leszállni képes járművek számára. A lista második helyén Szingapúr található. Itt a további fejlődés kihívásai közé tartozik a zsúfolt légtér, a trópusi klíma és a sűrűn lakott városi környezet. Mindezt ugyanakkor kompenzálja a nyílt és haladó szellemű szabályozás, és az, hogy a kormányzat teljes mértékig nyitott az új technológiák bevezetésére, ösztönzi azok használatát.

A rangsor harmadik helyére – első európai országként – Hollandia került.

Itt a szabályozás várhatóan uniós szinten fog megvalósulni. Az európai légiforgalommal foglalkozó hivatal a tervek szerint 2023-ra alkotja meg a helyből felszállni képes légitaxikra vonatkozó szabályokat. A ranglista negyedik helyén az Egyesült Királyság áll, mert az ország pezsgő légiipari startup közössége bízvást építhet a jelentős légi- és hadiipari hagyományokra.

„Az átlagosnál szigorúbb magyar drónszabályozás azzal jár, hogy egyelőre inkább ipari és mezőgazdasági drónok terén történtek befektetések, még pedig nagyvállalatok kezdeményezésében, hiszen itt speciálisan saját létesítményekben és saját területek fölött mozoghatnak a drónok. A szabályozás szemlélete viszont némileg gátat szab a szabadabban mozgó légitaxi és áruforgalmi drónflották beindulásának, bár tény, hogy így egyelőre biztonságosabb a légtér hazánkban” – véli Rédei Attila.

Dróntaxi-állomások a háztetőkön?

A pontos menetrendtől függetlenül a légitaxik nagy valószínűséggel az egész világon forradalmasítani fogják a városi közlekedést a következő évtizedekben, de egyes országok a többinél felkészültebbek erre a forradalomra. A KPMG Aviation 2030 Air Taxi Readiness Index az érdekelt szereplők részéről is megemlít egyes mérlegelendő szempontokat, várható tendenciákat.

Gyártók és ellátási láncok. A hagyományos légiipari gyártócégek új kihívókkal szembesülnek, ilyenek egyebek mellett a jól finanszírozott startupok, technológiai cégek és az autógyárak. Az előrejelzések szerint egyébként hosszabb távon ezen a piacon konszolidáció várható.

Infrastruktúra, logisztika. A hatósági előírások várhatóan korlátozni fogják a légitaxik használatát városi környezetben, a tömeges elterjedéshez ezért a jövőben rengeteg leszállóhelyet kell majd kialakítani. A már létező infrastruktúra üzemeltetői (repterek, buszterminálok, vasútállomások) számára ez lehetőséget teremt a légitaxi iparággal való együttműködésre. A kiemelt helyszíneken található infrastruktúra, például az autóparkolók esetében várható, hogy ezeket is leszállóhellyé alakítják,

a jövőbeli ingatlanfejlesztéseknél pedig megnőhet az érdeklődés az új épületek tetején elhelyezett leszállóhelyek iránt.

A légitaxik elég kicsik lesznek, nem lesz célszerű rajtuk nehezebb poggyászt szállítani, ezért várható az integrált csomagszolgáltatások bevezetése – az utas például leadhatja a csomagját indulás előtt egy helyi üzletben vagy postahivatalban, majd átveheti érkezés után a célállomáson.

Nemzeti szabályozás. A légitaxi iparágba való befektetés várhatóan jelentős gazdasági növekedést idéz elő a szolgáltatási területen. A döntéshozóknak ugyanakkor mérlegelniük kell, hogy kihasználják-e a gyors bevezetésben rejlő gazdasági lehetőségeket, vagy mások kezdeti hibáiból okulva inkább óvatosabban haladnak előre, a biztonságosabb utat választják.

Üzemeltetők. Míg a felszíni vasúti és közúti hálózatfejlesztések jelentős költségekkel járnak, addig a légitaxival csupán a végpontokon a le- és felszállás feltételeinek megteremtése jelent költséget – jegyzik meg. Ez óriási lehetőség a városi mobilitás tervezőinek, hiszen ezzel gyorsabban vonhatók be új területek egy-egy térség expanziós igényeinek kielégítésére. Valószínűleg szükség lesz a felszíni közlekedési vállalatok és a légiipar gyártóinak együttműködésére, hogy áthidalhassák a szakadékot a városi és a légi közlekedés között.

Légiirányítás és szabályozás. Számos piacon egyre sürgetőbbé válik a szabályozói fellépés. A korai szabályozás azért is lényeges, hogy a nem kellően megtervezett lépések ne riasszák el a lakosságot, ne legyenek negatív hatással a közvélemény bizalmára – az emberek ne gondolják például azt, hogy a dróntaxik bármikor a fejükre eshetnek, és ne zavarják őket a pihenésben sem. Ehhez szükség lesz a zajkibocsátással és az elsőbbségi szabályokkal foglalkozó keretrendszerek kialakítására. Olyan szabályokat kell hozni, amely a „repülő autók” használóinak, és mindenki másnak a lehető legnagyobb biztonságot garantálja.

Önkormányzatok, repterek, közösségi közlekedés. A meglévő reptereknek várhatóan jelentős légitaxi kapacitás befogadására kell felkészülniük. Az újonnan épülő terminálok kialakításánál érdemes már ezzel is számolni. Míg egyes belvárosi leszállóhelyek várhatóan képesek lesznek lebonyolítani az utasfelvételt akár nemzetközi járatokra is, addig más reptereken továbbra is szükség lesz a biztonsági ellenőrzésre a teljes beléptetés előtt.