A római civilizáció bukása után a barlang léte feledésbe merült, és csak hét évvel ezelőtt fedezte fel újra a Salentói Egyetem kutatócsoportja. Eredményeiket az Archaeological and Anthropological Sciences című szakfolyóiratban ismertették, a tanulmányból a Sciencealert idézett.

A mai Törökország területén fekvő egykori város, Hierapolisz környékén található a rejtélyes barlang. Bejáratát a helyiek az alvilág istenéről „Pluto Kapujának" nevezték, és a férfiasságuktól megfosztott papok neki mutattak be itt áldozatokat.

A papok által a barlang mellé épült szentély arénájába vezetett állatok kivétel nélkül elpusztultak, ők maguk azonban - az istenek kegyeiből - életben maradtak.

A barlangot felfedező kutatókat az annak közelébe repülő madarak pusztulása vezette nyomra, a hely tehát ma is "ugyanúgy működik", mint a rómaiak korában.

Hardy Pfanz német vulkanológus elmondta: a felszín alatti szeizmikus aktivitás és vulkáni tevékenység nyomán rengeteg szén-dioxid szabadul fel, ami végül egy repedésen keresztül a felszínre tör. Ez a színtelen, szagtalan gáz öli meg az élőlényeket.

A kutatók mérései szerint a levegőnél nehezebb gáz egyfajta "tavat" hozott létre az arénában. A gáztó magassága nagyjából 40 centiméter, a gáz koncentrációja 10 centi magasságban meghaladja a 35 százalékot, ami akár egy emberrel is végezhetett volna. Negyven centi fölött azonban drasztikusan csökken a szén-dioxid-tartalom. A láthatatlan "tó" magassága és gázsűrűsége nappal a legnagyobb, míg hajnalban a legrosszabb.

A barlangnak és a szentélynek komoly turisztikai jelentősége is volt a római korban: az ide érkezőknek kisebb állatokat és madarakat árultak, amit aztán az aréna padlójára dobva feláldozhattak áldásért könyörögve. Nagyobb ünnepeken pedig bikákat áldoztak a papok.

A felfedezés komoly tudományos jelentőséggel bír, hiszen a szeizmikus aktivitás megfigyelése alapján hasonló szentélyeket találhatnak a szakértők a közeljövőben.