"A Cassini folytatja útját, a tudósok pedig igyekeznek kideríteni, hogy a vártnál miért sokkal kevesebb a por a bolygó és gyűrűi között" - írta Earl Maize, a NASA bolygókutató központjának munkatársa, a Cassini-projekt irányítója hétfői közleményében.

Az űrszonda képei alapján készített modellek arra utaltak, hogy nagyobb részecskék veszélye nem fenyegeti a jármű útját a térségben. "Nyugalmasabb, mint vártuk" - írták a tudósok hétfőn a Twitteren.

A Cassini csütörtökön küldött újra adatokat a Földre, miután megkezdte végső ugrását a Szaturnusz gyűrűi és felhőzete közötti régióba. A szonda szerdán hajtotta végre a különleges manővert, miközben nem volt rádiókapcsolata a Földdel.

A következő hónapokban a Cassini minden korábbinál jobban megközelíti a Szaturnuszt: minden keringése során a gyűrűk belső pereme és a Szaturnusz között halad át, tehát

az elkövetkező 22 keringés alkalmával egészen közelről tudja tanulmányozni a bolygót és a legbelső gyűrűket is.

A legjobb felbontással a gyűrűről készült képeken akár mindössze 150 méteres alakzatok is kivehetőek lesznek.

A folyamatos közeledés veszélyt is hordoz magában, hiszen a Cassini hatalmas sebességgel, óránként 110 ezer kilométeres sebességgel mozog. Ilyen sebességnél még a legapróbb jég- vagy kőrészecskével való ütközés is hatalmas károkat okozhat, ezért

a szonda védekezésül óriási tányérantennáját a haladási irányba tartja, egyfajta pajzsként.

A Cassini eredetileg négyévesre tervezett küldetését már kétszer meghosszabbították, szerdán azonban végérvényesen utolsó fázisába lépett a program és a pályamódosításokkal megkezdődött a Cassini nagy fináléja, amely során a szonda többszöri pályamódosítás után végül szeptember közepén a Szaturnuszba csapódik.

A Szaturnusz vizsgálatára tervezett Cassini-Huygens-űrszondát 1997. október 15-én indították. Az anyaszonda, a Cassini feladata az volt, hogy a Szaturnusz körül keringve vizsgálja a bolygót, valamint annak gyűrű- és holdrendszerét.