Az amerikai Országos Egészségügyi Intézet (NIH) kutatóinak új elemzése eredményezte az eddigi legerősebb bizonyítékot a két jelenség összefüggésére - idézte a Science Daily tudományos ismeretterjesztő portál a JAMA Internal Medicine című orvosi szaklapban megjelent cikket.

A tanulmányt a NIH Eunice Kennedy Shriver Országos Gyermekegészségügyi és Fejlődéstani Intézete (NICHD) és más intézmények kutatói készítették.

A terhességi hányinger és hányás általában reggel jelentkezik - ezért nevezik gyakran reggeli rosszullétnek - és a nap folyamán rendszerint elmúlik. A várandósok többsége az első négy hónapban éli át.

Oka ismeretlen, ám egyes kutatók szerint az a szerepe, hogy óvja a magzatot az ételekben és italokban lévő mérgektől és kórokozóktól.

"Elterjedt, hogy a hányinger egészséges terhességet jelez, ám nem volt elegendő jó minőségű bizonyíték, ami ezt a nézetet alátámasztotta volna. Kutatásunkban értékeltük azokat a tüneteket, amelyek a fogantatástól kezdve jelentkeztek és megerősítettük, hogy a hányinger és a hányás, valamint a vetélés kisebb kockázata összefügg egymással" - magyarázta Stefanie N. Hinkle, a kutatás vezetője, a NICHD epidemiológiai osztályának munkatársa.

A tudósok egy korábbi felmérés adatait elemezték. Ebben azt tesztelték, hogy napi kis adag aszpirin szedése megakadályozza-e a vetélést olyan nőknél, akik már elvesztettek egy vagy két magzatot.

A tesztben azoknak az adatait elemezték, akiknek pozitív lett a terhességi tesztje, ők 797-en voltak. A várandósság 2. hetétől a 8. hetéig minden résztvevő feljegyezte, hogy érzett-e reggel hányingert vagy hányt-e, majd az egész terhesség alatt havonta kérdőívet töltöttek ki a tüneteikről.

Az adatokat elemezve a kutatók észrevették, hogy korábbi tanulmányok nem tudtak ennyire részletes információval szolgálni a koraterhességi tünetekről. A legtöbb tanulmány a várandósság későbbi szakaszában vagy a vetélés után kérte a nőket, hogy emlékezzenek vissza a korábban átélt tünetekre.

A 797 nő közül 188 veszítette el a magzatát. A terhesség 8 hetéig a résztvevők 57,3 százaléka számolt be hányingerről, 26,6 százalékuk hányingerről és hányásról.

A kutatók azt találták, hogy ezeknél a nőknél 50-75 százalékkal kisebb volt a vetélés kockázata, mint azoknál, akik se hányingert, se hányást nem tapasztaltak.