A programban a 2004-es kezdése óta több mint ezer fóka vett részt.

Hétfőn internetes portált is nyitottak a tudósok, hogy közzétegyék a "Tengeri emlősök felkutatják a sarktól a sarkig az óceánt" elnevezésű program keretében gyűjtött adatokat (www.meop.net).

"Olyan helyszínről is kapunk adatokat, ahonnan eddig semmilyen információ sem állt a rendelkezésünkre" - mondta Mike Fedak, a skóciai St. Andrews egyetem tengeri állatokkal foglalkozó osztályának vezetője, az érzékelők kifejlesztője.

"Az adatokat sokféleképpen felhasználhatjuk, például a gleccserek mozgásának mérésére.

Az elemmel működő érzékelőket többhónapos üzemelésre tervezték, és az óceánok vizének sótartalmával és hőmérsékletével kapcsolatos adatokat gyűjtenek. Az adatok műholdak közreműködésével jutnak el a tudósokhoz.

További érzékelők kifejlesztése folyik, amelyek a víz oxigén- és klorofilltartalmát is mérni tudják majd, amelyek segítségével következtetni tudnak a víz szén-dioxidszintjére és tanulmányozni tudják az óceánok savasodását.

A program beindítása óta több mint 400 ezer környezeti profilt sikerült felállítani, mindegyik egy-egy fóka merülésén alapult, amelyek közül egyesek 2100 méteres mélységig is képesek leereszkedni.

"Az általunk kapott információk a fóka közvetlen környezetéről árulnak el részleteket. Olyan ez, mintha Twitter-üzeneteket küldözgetnének" - magyarázta Lars Boehme, a St. Andews egyetem tanára az intézmény közleménye szerint.

Az érzékelőket a fókák homlokán helyezik el, ehhez nem szükséges műtéti beavatkozás, és az állatok mozgása révén idővel maguktól leesnek. Mintegy száz tengeri állaton - köztük teknősökön, bálnákon és cápákon - próbálták ki a készülékeket, mielőtt a fókákra esett a tudósok választása.

A programban tizenegy ország - Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Franciaország, Grönland, Kanada, Kína, Nagy-Britannia, Németország és Norvégia - részvételével alakult nemzetközi konzorcium vesz részt.