A Lark kőfejtőben lévő nyomokat elemező és a Queenslandi Egyetemen dolgozó paleontológusok tanulmánya a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóirat januári számában látott napvilágot.

"A lábnyomokat az üledékes kőzet vékony rétege őrizte meg az egykori sekély folyó fenekén. A nyomok többsége nem más, mint hosszúkás barázda, amelyek akkor képződtek, amikor az úszó dinoszauruszok karmai felhorzsolták a folyó fenekét. A legszokatlanabbak azok a nyomok, amelyek mintha akkor képződtek volna, amikor a nyakig a vízbe merült dinoszauruszok szinte 'lábujjhegyre' álltak. Nehéz elképzelni, hogy ilyen lábnyomokat miképp hagyhattak volna hátra futó vagy sétáló állatok. Utóbbi esetben sokkal szélesebb lábnyomokat várnánk" - magyarázta Anthony Romillo, a tanulmány vezető szerzője.

Különböző méretű állatoktól származnak a helyszínen lábnyomok, ami azt jelenti, hogy a víz mélysége állandóan változott. A kutatók szerint a legalacsonyabb vízállás 14, a legmagasabb pedig 40 centiméter volt, ami azt jelenti, hogy a nyomok több nap leforgása alatt képződtek. Az állatok a folyón lefele haladtak, kihasználva a sodrás segítő erejét - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A nagyobb lábnyomok némelyike inkább sétáló állatoktól származik, amelyek átgázoltak a vízen. A kisebbeket viszont ornithopoda (madárlábú) dinoszauruszok hagyták hátra, amelyek többsége csirkenagyságú volt.

"A lábnyomok 3D-s elemzése segített jobban megérteni, hogy mi játszódott le a helyszínen kilencvenötmillió évvel ezelőtt, hogyan mozogtak és miként viselkedtek a dinoszauruszok különböző környezeti feltételek között" - mutatott rá Steve Salisbury, a tanulmány társszerzője.

A legutóbbi időkig a tudósok úgy vélték, hogy a növényevő ornithopodákat nagytestű ragadozó, egy négytonnás theropoda dinoszaurusz riasztotta meg, és az állatok fejvesztett menekülésbe kezdtek. Ennek megfelelően a Lark-kőfejtőt a világ egyetlen ismert "dinoszauruszcsörtetés" helyszínének tartották.

Anthony Romillo és Steve Salisbury viszont már 2011-es tanulmányukban bebizonyították, hogy a nagy lábnyomok nem theropodától származtak, hanem a "vegetariánus" muttaburraszauruszhoz hasonló őshüllőtől. A szintén az ornithopodákhoz tartozó növényevő óriás hossza elérte a 7-9 métert, tömege megközelítőleg 1-4 tonna lehetett.

"Mindent egybevéve, szó sem volt fejvesztett rohanásról, az állatok csupán átgázoltak a folyón. Ez azonban mit sem von le a helyszín tudományos értékéből, a Lark-kőfejtő Ausztrália egyik legfontosabb lelőhelye marad" - hangsúlyozta Steve Salisbury.