Czeizel - aki az eljárás magyarországi támogatójaként is hírnevet szerzett magának - örömét fejezte ki afölött, hogy a mai stockholmi döntéssel végre egy közvetlenül is gyakorlati hasznot hozó eredményt ismertek el az orvoslás területén.

Emlékeztetett rá, hogy például Jonas Salk amerikai mikrobiológus, akinek az emberiség a gyermekbénulás elleni oltóanyag kidolgozását köszönheti, nem kapta meg a rangos tudományos elismerést, noha a betegség vírusát a későbbiekben kitenyésztő amerikai kutatók ezért 1954-ben Nobel-díjban részesültek. A professzor utalt rá, hogy az idei orvosi Nobel-díjas Edwards sem egyedül fejlesztette ki az IVF-módszert, ezért fontosnak tartotta a vele akkoriban együtt dolgozó, ám 1988-ban elhunyt - így már nem díjazható - Patrick Steptoe nőgyógyász szerepét is kiemelni.

Az IVF-eljárás a férfimeddőség kezelésében is nagy előrelépést jelentett, mert így akár egyetlen hímivarsejt is elegendő a petesejt megtermékenyítéséhez.

Mint Czeizel rámutatott, a módszer új ága a genetikai betegségeket előzheti meg, ez az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztika. A megtermékenyítés után a 3-4 napos, ekkor még csak 36-62 sejtből álló magzatkezdeményből - annak károsodása nélkül - el lehet távolítani egy sejtet, amelyből az esetleges genetikai hiba kimutatható. A vizsgálat után csak azt a magzatkezdeményt ültetik be az anya méhébe, amelyik nem hordozza a betegséget okozó eltérést.

A mesterséges megtermékenyítéssel, közismert nevén lombikbébi eljárással született gyerekek aránya a fejlett országokban az összes élve születés 4 százalékát teszi ki mára - állapították meg egy reproduktív orvoslással foglalkozó idei nemzetközi konferencián a szakemberek.