A mesterséges hasnyálmirigy az orvoskutatók elképzelése szerint automatikusan ellenőrizné és szabályozná a cukorbetegek vércukorszintjét. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek hasnyálmirigye nem, vagy csak elégtelen mértékben képes az inzulin nevű hormon előállítására. Ezért a szervezet nem tudja értékesíteni és energiává alakítani a táplálékkal felvett glükózt (szőlőcukrot). A glükóz így feldúsul a szervezetben, előbb-utóbb súlyos károkat okozva. Ezért van szükség az inzulininjekcióra.

A bostoni egyetem (USA) kutatóinak most sikerült tizenegy 1-es típusú cukorbeteg vércukorszintjét több mint 24 órán át a normál tartományban tartani egy mesterséges hasnyálmirigy segítségével. A siker két okra vezethető vissza - írják Firas El-Khatib és kollégái a Science Translational Medicine című szaklapban. Egyrészt nemcsak inzulint, hanem ellentétes hatást kiváltó glukagont is adagolt a mesterséges szerv, másrészt a hormonok kibocsátását újszerű szoftver szabályozta.

Alapesetben az inzulin magas vércukorszint esetén gondoskodik annak tárolásáról a májban és más szervekben, a glukagon pedig glükózhiány esetén felszabadítja a tartalékokat. Amennyiben a cukorbetegek túladagolják az inzulint, az egyensúly felborul, cukorhiány következik be. El-Khatib és kollégái azért döntöttek úgy, hogy az inzulin mellett glukagont is adagolnak, hogy jobban imitálják a természetes folyamatot.

A mesterséges hasnyálmirigy két részből áll - számol be a Der Spiegel című német lap internetes kiadása (www.spiegel.de). Hastájékon a bőr alá egy inzulin- és egy glukagonpumpát, a betegek vénáiba pedig vércukorérzékelőt helyeztek. A rendszert egy számítógéphez csatlakoztatták. Az érzékelő 27 órán át ötpercenként jelentette a vércukorszintet a számítógép felé. Annak különleges szoftvere kiszámolta a pumpák által kijuttatandó inzulin- és glukagonadagot.
A tizenegy alany közül hatnál elsőre kifogástalanul működött a rendszer. A másik ötnél cukorhiány alakult ki, mert szervezetük az elvárásokhoz képest sokkal lassabban fogadta be az inzulint, így akaratlanul is annak túladagolása következett be. A szervezet ütemére való átállást követően azonban elhárult a probléma.

A kutatók következő célja, hogy a rendszer ne csak laboratóriumi körülmények között működjön, hanem a mindennapi életben is. A jövőben például mikrochippel kívánják szabályozni a pumpák működését, a vénás vércukormérést pedig egy bőr alá implantált érzékelő váltaná ki.