Az izlandi kutatók a Science című szaklapban számoltak be kutatásaik eredményéről. Megállapították, hogy a legtöbb közös utóddal a harmad- és negyed-unokatestvérek rendelkeznek, valószínűleg azért, mert leginkább ők "kompatibilisak" biológiailag.

Az is kiderült, hogy az első unokatestvérek házasságában ugyanannyi gyerek születik, mint az idegenekkel kötött nászból; itt nincs különbség.

Arra már korábban is találtak bizonyítékokat, hogy a rokonházasságok termékenyebbek, de az vitatott volt, hogy ez vajon a genetikai hasonlóság következménye-e, vagy pedig amiatt van így, hogy azok a közösségek, amelyeknél ez a szokás elfogadott, különböznek a többitől.

Izlandi kutatók most a helyi lakosság genetikai adatbázisát vizsgálták meg, így megrajzolhatták a családfákat. Munkájukat segítette, hogy az izlandi társadalom kulturális szempontból egységes.

Megállapították, hogy 1800 és 1824 között a harmad-unokatestvérek - vagyis közös dédszülővel rendelkező rokonok - házasságából átlagosan 4,04 gyermek és 9,17 unoka származott, míg a legalább nyolcadfokon rokonok frigyéből 3,34, illetve 7,31.

Hasonló arányokat fedeztek fel az 1924 és 1949 közötti időszak vizsgálatakor is.

Sok gyermekük van a negyed-unokatestvéreknek is - akiknek az ükei közösek -, míg a közeli rokonoknál nem tapasztaltak nagy családot a kutatók. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a közeli rokonok házasságából nagyobb valószínűséggel születnek genetikai rendellenességben szenvedő utódok.

A gyerek minden génből kettőt örököl - egyet-egyet mindkét szülőjétől. Ha a két génből az egyik mutálódott, amelynek következtében a gyerek fejlődési rendellenességgel születne, ezt "ellensúlyozza" a másik gén - feltéve, ha az normális. Közeli rokonoknál azonban nagyobb valószínűséggel fordulhat elő, hogy mindkét két mutálódott.