A lángot őrző légballonnál, az egyik leghíresebb párizsi sanzonnal (Sous le ciel de Paris) kezdődött a program, Zaho de Sagazan énekelt. Léon Marchand, az olimpia első számú aranyhalmozója érkezett, elegáns fekete öltönyben, szertartásosan magához véve egy kis mécsesben a lángot.

A televíziós közvetítés váltott, a következő helyszín a Stade de France, a franciák 1998-ban átadott nemzeti stadionja volt.

A hangosbeszélő köszöntötte a NOB és a Francia Köztársaság elnökét, Thomas Bachot és Emmanuel Macront, majd a Marseillaise hangjaira felvonták a francia trikolort és az olimpiai zászlót.

Akárcsak a megnyitón, a francia himnusz újraértelmezett változatát adta elő a Maîtrise de Fontainebleau, divertimento zenekar, Zahia Ziouani dirigálásában.

Megkezdődött a nemzetek bevonulása, a megnyitóhoz hasonlóan egy férfit és egy nőt ért a megtiszteltetés minden küldöttségből. A magyar zászlót Csipes Tamara és Milák Kristóf vitte be.

Bevonultak a sportolói küldöttségek, a magyarok is, köztük az aranyéremmel a nyakában sétáló Gulyás Michelle és Márton Viviana is. (Viviana mellett vonult ikertestvére, Luana is.) Nagyon elegánsak voltak!

A L'Équipe, a francia sportnapilap közben arról írt, hogy 9000 fő lesz részese a záróünnepségnek, köztük 270 művész és előadó, akik között akadnak, akik 35 napot próbáltak.

Újabb francia sanzont és Joie Dassin-dalt is meghallgathattunk, még az sem túlzás, a XX. illetve a XXI. század különböző korszakaiból. Aztán jött a Queen örökzöldje, a We are the Champions.

Ünnepség, díjátadás következett, az utolsó atlétikai számé, a női maratoni futásé. Thomas Bach, a NOB és Sir Sebastian Coe, a nemzetközi atlétikai szövetség, a World Athletics elnöke adta át az érmeket. A kenyai Hellen Obiri lett a harmadik, az etióp Tigst Assefa a második. Győzött az Etiópiában született, immár háromszoros olimpiai bajnok Sifan Hassan. Tiszteletére játszották a holland himnuszt.

Az olimpia lebonyolításában kulcsszerepet vállaló, 45 000 önkéntes képviselői érkeztek a küzdőtérre. Így köszönte meg nekik a szervezőbizottság a munkát.

Érkeztek a NOB frissen beiktatott sportolói tagjai, Szilágyi Áron is pályázott a bizottságba, 32 jelöltből válaszottak négyet. Az amerikai Alysson Felix, a német Kim Bui, az ausztrál Jessica Fox, az új-zélandi Marcus Daniell kapta a legtöbb voksot, ők lettek a NOB új tagjai. Egyaránt nagy tapsot kaptak.

A következő percekben egy képzelt világba kalauzolták el a műsor megálmodói a nézőket, amelynek alaptémája az olimpia jövője volt. Belekombinálták a produkcióba az olimpiai játékok szülőföldjének, Görögországnak a himnuszát is. A Record című szám megidézte az ókori olimpiákat és a modern olimpiák születését is.

Alain Roche zongorajátékára a svájci tenor, Benjamin Bernheim énekelte Apollo himnuszát. A francia művész egy felfüggesztett zongorán kísért. Nagyon látványos volt a körülbelül tízperces produkció.

Filmbejátszás emlékezett a játékok legnagyobb, legdrámaibb, legnagyobb érzelmeket kiváltó, hol könnyes, hol boldog jeleneteire.

A Stade de France alkalmi színpadán a versailles-i Phoenix zenekar játszott. Jó néhányan támadtak fel vesztett helyzetből, ha úgy tetszik „hamvaikból” ezen az olimpián (is). A belga Angèle és a francia Kavinsky, két népszerű előadó is csatlakozott a muzsikusokhoz. Kambodzsai rapper, Vannda is énekelt, a performansz részeként.

Megnézhettünk egy összeállítást a láng útjáról, amely eljutott Tahitibe, a szörfversenyek színhelyére is, majd felidéződtek a megnyitó ünnepség képei.

Következtek a protokolláris részek. Tony Estanguet, a francia szervezőbizottság háromszoros olimpiai bajnok elnöke és Thomas Bach lépett a színpadra. Hat érmes kísérte őket, öt földrész képviseletében:a francia dzsúdós Teddy Riner, az ausztrál úszó Emma McKeon, a kubai birkózó Mijain Lopez, a kenyai atléta Eliud Kipchoge, a kínai asztaliteniszező Szun Jing-sa és a menekültcsapatot képviselő Cindy Winner Djankeu Ngamba.

Tony Estanguet értékelő beszédében gratulált mindenkinek, még arra is kitért, hogy soha ennyi eljegyzés nem történt az olimpiákon, a sportolók között. Jelezte, hogy augusztus 28-án már kezdődik a paralimpia.

Thomas Bach is kinyilvánította elégedettségét, hitet téve a béke fontossága mellett. „A béke kultúráját valósították meg az olimpiai játékok alatt” – mondta. „Vive la France” – zárta beszédét, majd felhangzott az olimpiai himnusz. Közben levonták a rúdról a NOB zászlaját.

Tony Estanguet, a francia szervezőbizottság elnöke és Anne Hidalgo, Párizs polgármestere adta át az olimpiai zászlót Karen Bassnek, Los Angeles polgármesterének. Simone Biles is színpadra lépett.

Felhangzott az Egyesült Államok himnusza, különleges előadásban. Egy kaliforniai énekesnő, H. E. R., polgári nevén Gabriella Wilson énekelt.

Szerepet kapott a producióban Tom Cruise, aki az égből érkezett a színpadra.Egy motoron vitte el az olimpiai zászlót, jelképesen elindult Los Angeles felé, majd a technika és a film segítségével még ejtőernyősugrást is bemutatott. Aztán átadta a zászlót Kate Courtney-nek, majd további sportolók, Michael Johnson és Jagger Eaton vitték el a Coliseumba és LA-be a zászlót. Az öceán partján, a Venice Beachen a Red Hot Chili Peppers várta őket, s fogadta a zászlót. A kétszeres Oscar-díjas, kilencszeres Grammy-díjas, kétszeres Golden Globe-díjas Billie Eilish vette át dalával jelképesen a stafétát.

Nem maradtunk rap nélkül sem. A párizsi versenyeket is szinte végigkövető Snoop Dogg az amerikai olimpikonok tiszteletére választott jelmezben énekelt. Csatlakozott hozzá a színpadon Dr. Dre is. Mögöttük már ott volt a 2028-as olimpia új logója, emblémája.

Közben megkezdődött a zárókép a Stade de France-ban, Léon Marchand, az első francia sportoló, aki négy aranyérmet tudott nyerni egy nyári olimpián, behozta a mécsesben a lángot.

Thomas Bach, a protokollnak megfelelően hivatalosan is bezárta a XXXIII. nyári olimpiát. Léon Marchand és a hat olimpikon elfújták a lángot.

Búcsúzóul szólt Frank Sinatra örökzöldje, a My way. A 29 éves kameruni-francia énekescsillag, Yseult énekelte.

Adieu, Paris… Hello, Los Angeles.