Az egyik legtekintélyesebb brazil napilap, a nagymúltú O Globo az elemzésében azt írja, hogy Carlo Ancelotti volt a CBF, a Brazil Labdarúgó-szövetség utolsó, kétségbeesett kísérlete a fiaskó elkerülésére, ám „a homokvárat elsöpörte a Haaland-üstökös”.

Carlo Ancelotti egy évvel a világbajnokság előtt érkezett, mint a CBF utolsó mentsvára. A talán valaha volt legrosszabb időszakot követően az olasz edző jelentette az utolsó esélyt arra, hogy megóvja az aranyzöld mezeseket a katasztrófától.

Nem sikerült neki. Az O Globo szerint Erling Haaland két gólja – amellyel Norvégia 2–1-re győzött a nyolcaddöntőben – szertefoszlatta azt az illúziót, hogy sikerül elfedni a meglévő hibáikat. Egy újabb idézet: a valóság arcul csapta Brazíliát, amely így búcsúzik a világbajnokságtól.”

Legutóbb 1990-ben, Olaszországban fordult elő, hogy Brazília a nyolcaddöntőben esett ki. Másképpen: 36 év után fordul ismét elő, hogy a brazilok nem jutottak be a legjobb nyolc közé. Akkor az volt az első kieséses mérkőzés a csoportkör után, az argentinok elleni „vérzivataros” vereség, a kulacsos-mérgezős teóriával. (A brazilok azzal vádolták az argentinokat, hogy egy kulcsot kölcsönadva megmérgeztek néhány játékost.).

Ismét idézet az O Globóból: „A most vasárnapi búcsú az elmúlt 36 év legfájóbb kiesését jelentette. Tökéletesen tükrözte az egész felkészülési ciklust.

Az olasz edzőnek valóban sikerült csapatot formálni és javítani a morálon. A folyamat azonban kapkodva zajlott – ami már a keret összeállításán is meglátszott.”

Brazília úgy vágott neki a világbajnokságnak, hogy egy kevéssé ismert középcsatárra épített (Igor Thiago), miközben gondok adódtak a szélsőhátvéd-posztokon, és mindössze egyetlen kreatív középpályás állt rendelkezésre.

Az elemzés arra is kitér, hogy Wesley és Lucas Paquetá sérülései világosan megmutatták, mennyire rosszul állították össze a keretet. Természetesen nagy veszteséget jelentett Raphinha kiesése is.

Ancelotti ennek ellenére váltogatta a két- és háromfős középpályás felállást. A Marokkó elleni nyitómérkőzés gyenge teljesítménye figyelmeztetésül szolgált arra, hogy a csapatjátékban még jelentős hiányosságok vannak. Ám két gyenge ellenfél, Haiti és Skócia – valamint a csupán szervezett játékot mutató Japán – elleni javuló teljesítmény azt a látszatot keltette, hogy sikerült úrrá lenni a problémákon. Egészen addig, amíg Haaland keresztezte az útjukat.

Megint lapozzunk bele az O Globóba: „A középcsatár, aki karizmájával korábban elnyerte a brazilok szimpátiáját, a pályán megmutatta: nem barátkozni érkezett. Bár Brazília az első félidőben jól őrizte, ő a másodikban kihasználta a védelmi hibákat. Neymar tizenegyesből szerzett gólja – amelyet Casemiro harcolt ki – már jóval túl a 90. percen, a hosszabbításban született, így nem adott valódi reményt. Ráadásul az a látvány, ahogy a kiesés szélén állva gúnyolta a norvégokat, nem nyerte el a brazil szurkolók egy részének tetszését.”

A brazil sajtó egyetért abban, hogy szimbolikus jelentősége volt annak, hogy Neymar a pályán tartózkodott a kiesés pillanatában; ez világosan megmutatta, mennyire hiányzott a csapatból a vezéregyéniség. A támadó – miután egy teljes ciklust sérülésekkel bajlódva töltött – már nem volt képes vállalni ezt a felelősséget.

Vinicius Júnior, aki remekül kezdte a világbajnokságot, szintén nem tudott felnőni a feladathoz a vasárnapi mérkőzésen. Ez volt a vb-n a leggyengébb meccse.

Lehetne citálni a korábbi vb-k brazil válogatottjait, s még nem is azokat, amelyen megnyerte a serleget a csapat. De még azokon is, amelyeken – akár a brazil közvélemény, akár a „nagyvilág” szerint – kudarcot vallott, tele volt olyan egyéniségekkel, amilyenekkel Ancelotti nem rendelkezett, talán Viníciust leszámítva. Gondoljunk csak 1982-re és 1986-ra (Júnior, Zico, Sócrates, Cerezo, Falcão), 1990-re (Taffarel, Branco, Dunga, Careca, Renato Gaúcho), vagy akár és főleg 2006-ra (Dida, Cafú, Lúcio, Emerson, Roberto Carlos, Adriano, Kaká, Ronaldinho, Ronaldo).

Most Ancelotti irányításával egy teljes ciklus áll rendelkezésre ahhoz, hogy új válogatott épüljön, de hol vannak a nagy egyéniségek? Ki ma az a fiatal vagy futballistaként középkorú brazil (megint csak Viníciuson kívül), akire jó szívvel mondhatjuk: nem generálisan, hanem legalább a maga posztján biztosan a világ legjobb három játékosa közé tartozik.

A France Football Aranylabda-szavazásának 30-as listája nem megkérdőjelezhetetlen, de legalább valamelyest irányadó. A brazilok közül 2025-ben csak Raphinha és Vinícius Júnior, 2024-ben és 2023-ban egyedül a Real Madrid-sztár került fel rá. Vegyük még ehhez a kapusoknál évek óta a legjobb tízbe sorolható Alissont, aki ellenben sérülései miatt alighanem túlvan legjobb formájában – de így is döbbenetesen kevés a nagy egyéniség. A belső védő kettősből a kétszeres BL-győztes Marquinhos és a Premier League- bajnokánál remeklő Gabriel nem tudta hozni Amerikában a klubformáját.

A 34 éves Casemiro, aki egyébként nem hozott rossz számokat a tornán, valószínűleg már nem játszik több világbajnokságon. Megint idézzük az O Globót: „A harmadik világbajnokságát maga mögött hagyva úgy búcsúzik, hogy a szurkolók szemében ő testesíti meg azt a generációt, amelyre a tornákon elszenvedett kudarcokról fognak emlékezni.” (Legalábbis a brazilok. Casemiro mögött Európában ettől függetlenül nagyon sikeres klubpályafutás áll, egyebek mellett ötszörös BL-győztes.)

A brazil lap szerint a válogatott jövője most olyan játékosokon múlik, akik ebben a ciklusban még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy sikerre vigyék a válogatottat: ilyen Estêvão (aki sérülés miatt hagyta ki a világbajnokságot), valamint az Endrick–Rayan páros. Ellenben Norvégia ellen mindketten csalódást okoztak.

Endrick elpuskázott egy hatalmas helyzetet Nyland kapussal szemben, így nem tudott megfelelni annak a felfokozott várakozásnak, amely a torna előtt és alatt övezte. Ami Rayant illeti – aki korábban jó teljesítményt nyújtott –, ő Ancelotti egyik rossz döntésének látta kárát.

Az O Globo elemzése szerint azzal, hogy Gabriel Martinellit választotta Paquetá helyett, a szövetségi kapitány számos játékost nehéz helyzetbe hozott. Először is Bruno Guimarãest, aki többször is kijelentette, hogy a háromfős középpályás felállást részesíti előnyben. Most csak ő és Casemiro voltak ebben a csapatrészben, a teljesítménye a korábbiakhoz képest rendkívül visszaesett, és megszűnt a csapatot mozgató vezéregyéniség lenni. A kihagyott büntető csupán betetőzte rossz teljesítményét. A büntetőrúgás valójában megkérdőjelezte a kiválasztását a végrehajtásra, tekintve, hogy korábban még soha nem lőtt tizenegyest a válogatottban.

Annak, hogy Bruno Guimarães küszködött, Rayan is érezte a hatását. Paquetá nélkül pedig Vinicius mellől hiányzott az a játékmester, aki olyan jól ismeri a játékát. Valójában semmilyen támogatást nem kapott a társaktól.

Zárszó az O Globóból: Hacsak a CBF örökös politikai káosza nem avatkozik közbe, Ancelottinak az igazi munkája csak most kezdődik.

„Ezt a vereséget úgy fogjuk kezelni, hogy építünk a lendületre és értékeljük a játékosokat. Holnap elkezdünk gondolkodni a keret jövőjén – amelyben már most is vannak fiatal tehetségek, veteránok, akik maradhatnak, és új játékosok, akik érkezhetnek” – ígérte a 2030-ig szerződésben lévő szövetségi kapitány.