Ezt közölte a CBF, a Brazil Labdarúgó-szövetség hivatalos közleményében az olasz edző érkezését bejelentve.

„Carlo Ancelottit a brazil válogatott élére szerződtetni több mint stratégiai lépés. Ez egy üzenet a világnak, hogy eltökélt szándékunk, hogy visszaszerezzük a dobogó legfelső fokát. Ő a történelem legsikeresebb edzője, és most ő vezeti a világ legeredményesebb válogatottját. Együtt új, dicsőséges fejezeteket írunk majd a brazil futball aranykönyvébe” - mondta Ednaldo Rodrigues, a CBF elnöke.

Carlo Ancelotti 66 éves lesz június 10-én – ha úgy tetszik: a 66. születésnapját a brazíliai bemutatkozó mérkőzésén ünnepeli majd. Az aranyzöld mezesek élén június ötödikén, Guayaquilben, Ecuador ellen mutatkozik be, majd a második, a születésnapi mérkőzés 10-én, Paraguay ellen lesz São Paulóban.

Sikeres játékos volt, az AS Romával és az AS Milannal összesen 12 nagy trófeát nyert. Az Arrigo Sacchi által irányított piros-feketékkel kétszer is elhódította a Bajnokok Ligáját. A labdarúgás nagy tarfejű teoretikusa már akkoriban azt mondta, játékosai közül „Carlettóból” lesz a legjobb edző, ő érti és „olvassa” legjobban a játékot.

Ancelotti edzőként ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját, ami rekord, és ő az egyetlen edző, aki hat Bajnokok Ligája döntőben meccselt. Az egyedüli, aki edzőként bajnoki címet nyert Európa öt jelenlegi legjobb bajnokságában. Hab a tortán: háromszor nyerte meg a FIFA (régi) klubvilágbajnokságát, és ötször az UEFA Szuperkupát, ezek is csúcsok, vagy társrekordok. Ami a klubokat illeti, a legtöbb címet a Real Madriddal nyerte meg, tizenötöt, ez is rekord.

Kinevezése túlzás nélkül futballtörténelmi jelentőségű. Elsősorban azért, mert a korábban világbajnoki címet nyert dél-amerikai országokban, finoman fogalmazva, nem divat külföldi, azon belül európai edzőt szerződtetni.

A brazil válogatott történetében, 1914 óta, ő lesz a 85. szövetségi kapitány. Nem brazil az elődök között mindössze három volt: 1925-ben, négy mérkőzésen (a decemberi kontinensbajnokságon) az akkor már hat éve Brazíliában élő, uruguayi Ramón Platero, 1944-ben a portugál Jorge Gomes de Lima, azaz Joreca, aki két mérkőzésen dirigált, akkor is a később nagy hírre emelkedő Flávio Costával együtt, végül pedig 1965-ben az argentin Ernesto Filpo Núñez, aki úgy lett szövetségi kapitány, hogy nem volt az: hatvan évvel ezelőtt a Palmeirast állította ki a szövetség egy Uruguay elleni barátságos mérkőzésre, Núñez volt akkoriban a paulista klub edzője, így hivatalosan ő vezette a válogatottat, anélkül, hogy szerződése lett volna a szövetséggel. Vicente Feolának akkoriban „futó” szövetségi kapitányi szerződése volt…

Csak, hogy érzékeljük a futballtörténelmi léptéket: a rivális argentinoknál sem volt 1934 óta, 91 éve külföldi kapitány. Előtte az spanyol, de 13 éves kora óta Argentínában élő testnevelő tanár, José Lago Millán dirigált 1927–1928-ban 13 meccsen, majd 1934-ben, egyetlen meccsen, az olaszországi világbajnokságon, az olasz Felipe Pascucci vezette az Albicelestét.

Uruguayban két és „fél” argentin jelenti a kivételt: Daniel Alberto Passarella (2000–2001) és Marcelo Bielsa (2003 óta), valamint a „fél” Eduard Hohberg (1969–1970), aki szintén argentin születésű, de 1954-ben már az uruguayiak mezében játszott a világbajnoki elődöntőben, a magyar Aranycsapat ellen.