Szombat este Amszterdamban a Hollandia–Magyarország labdarúgó Nemzetek Ligája-mérkőzés elején meg kellett állítani a játékot, mert a magyar válogatott egyik edzője, Szalai Ádám rosszul lett. Jó tízperces feszült várakozás és orvosi beavatkozás után a korábbi 86-szoros válogatott futballistát kórházba szállították. Az első hírek szerint újra kellett éleszteni, de később holland lapok arról írtak, hogy epilepsziás rohama volt a magyar stáb tagjának. Ezt erősítheti az a poszt, amelyet néhány órával később Szalai Ádám már a kórházból tett ki a közösségi oldalára, majd az is, hogy másnap kiengedték, és már a csapattal együtt hazatérhetett.
A problémáról és az exfutballista állapotáról nem adtak hivatalos tájékoztatást, Marco Rossi hétfői tájékoztatóján csak annyit mondott, hogy Szalai Ádám jobban van, de nincs a csapattal, otthon tartózkodik családi körben, és akkor árul el többet az egészségi állapotáról, ha ezt időszerűnek tartja.
Az InfoRádió megkereste Ilniczky Sándor neurológust, hogy mi okozhatta az esetleges epilepsziás rohamot, és ő kifejtette, hogy ez a gyakori neurológiai betegség sok különböző okból kialakulhat, de két nagy csoportra bontható, az egyik genetikailag öröklődik, a másik pedig az úgynevezett szerzett vagy tüneti epilepszia, amikor valamiféle idegrendszeri, agyi betegség áll a háttérben. Utóbbit okozhatja agyműtét is, márpedig Szalai Ádámon még 2021-ben agyműtétet hajtottak végre. (Akkor annyit lehetett tudni a beavatkozásról, hogy a heidelbergi egyetemi kórház idegsebészei december 21-én hajtottak végre fejműtétet a futballistán, aki január 2-án állt újra edzésbe, de csak korlátozásokkal, Szalai pedig csak azt mondta, hogy "valamit el kellett távolítani, ami később jóindulatúnak bizonyult".)
A neurológus azt is elmagyarázta, hogy a rohamok szempontjából is sokféle lehet az epilepszia. "A legtöbben az epilepsziás nagy rohamot ismerik, amikor valaki elveszti az eszméletét, rángatózik, hány, folyik a nyála, elharapja a nyelvét, és utána hosszú ideig nem lehet felébreszteni, illetve zavarodott lesz, de vannak olyan rohamok, amelyek nem járnak eszméletvesztéssel, hanem csak bizonyos testrésznek a rángatózása jelentkezik, vagy vannak olyanok, amelyek csak pillanatnyi elrévedéssel járnak" – sorolta a szakember.
Ilniczky Sándor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fokozott stresszhelyzetnek nincs hatása a rohamok előfordulására, sokkal inkább ilyen az alváshiány, a magas láz vagy bizonyos serkentő gyógyszerek használata. Arról is beszélt, hogy diagnosztizált epilepszia esetén gyógyszer szedésével lehet csökkenteni a roham kialakulásának valószínűségét, de akinél nem volt korábban még roham, ott nem lehet megelőzni a bajt.
"Ha már kialakul a roham, akkor azt megállítani, visszafordítani már nem lehet. Az olyan, mint a lavina, elindul, és végigmegy. A beteget meg kell óvni közben az esetleges sérülésektől és mindenféle szövődményektől, mert az eszméletvesztéssel járó rohamoknál a beteg elesik, fejét beverheti, vagy ahogy rángatózik, még további sérüléseket szenvedhet, illetve ami még egy nagyon komoly veszély, az, hogy a nyálát, illetve esetleges hányadékát a tüdejébe belélegezheti, és attól nagyon komoly bajok lehetnek, akár meg is fulladhat ott a helyszínen. A beteget egy pillanatra sem szabad magára hagyni, mert egyrészt ezek a szövődmények bekövetkezhetnek, másrészt a roham ismétlődésének a kockázata is fönnáll, és ez már sokkal komolyabb következményekkel is járhat" – mondta az orvos. Jelezte, a roham után a beteg még nagyon sokáig eszméletlen vagy zavarodott állapotban lehet.
Ugyanakkor gyakran előfordul egy epilepsziás roham után, hogy a beteg negyed-fél óra múlva teljesen visszanyeri az eszméletét, és egy óra múlva már teljesen jól is lehet. "Abból lehet nagyon nagy probléma, ha valakinél folyamatos vagy elhúzódó roham alakul ki, abból halálos kimenetel is lehet, az már intenzív osztályos kezelést igényel" – tette hozzá.
Ilniczky Sándor gyakori problémaként említette, hogy az epilepsziások titkolják környezetük elől a betegségüket, és ennek súlyos jogi következményei is lehetnek, mert elképzelhető, hogy nem vezethetnének autót vagy nem tölthetnének be bizonyos munkaköröket. Mivel ma már ezek a betegségek kiderülnek az EESZT-dokumentumokból, ezért ez a titkolózás gyakran együtt jár azzal, hogy nem is kezeltetik a betegségüket, mert így nem lesz nyoma.
