Nem kevés spanyol vallja, március második felében egyetlen eurót sem tett fel volna arra, hogy nem egészen negyedév múlva folytatni lehet a labdarúgó-bajnokságot. Hiába számolta ki számos a futballiparhoz (is) nagyon értő közgazdász, hogy mekkora veszteséget jelentene a La Liga 2019–2020-as idényének bezárása, egyszerűen nem hitték el, hogy javulhat a helyzet annyit, hogy érdemben elgondolkodhat az ottani futball-liga és a spanyol sportfőhatóság azon, hogy újra játszhassanak.

Ám Spanyolország is túljutott a koronavírus-járvány első szakaszán, s bár a csapatok egy része azon a véleményen volt, hogy szakmailag indokolt lenne még egy hétig „csak” edzeni, csütörtök este Sevillában megkezdődik a 28. forduló.

Az Estadio Sánchez Pizjuánban az FC Sevilla fogadja városi riválisát, a Betist. Óriási presztízscsata ez, hajdanán, jó hatvan évvel ezelőtt, amikor még mindkét klubnak volt magyar játékosa (Szalay Tibor és Kuzman József), lehettek a legjobb barátságban, tölthettek bármennyit időt is együtt a civil mindennapokban a városban, még telefonon sem hívták egymást, mert a rajongók nem nézték volna jó szemmel. A rivalizálás azóta is megmaradt, ezért is mondta Rubi, a Betis edzője a napokban, hogy „ez egy olyan mérkőzés, ami előtt semmit sem számít, ki hol áll a táblázaton”. Amúgy a Sevilla a harmadik, a Betis a tizenkettedik, de valóban nincs ennek nagy jelentősége. Az elmúlt években is többnyire jobban állt a Sevilla, aztán mindig szoros csatát vívtak.

Amúgy meg Julen Lopetegui, a hazai csapat edzője – az utóbbi évek legfordulatosabb pályáját leíró spanyol edzője, aki az elmúlt bő két évben a spanyol válogatott, a Real Madrid és a Sevilla munkáját is irányította – nem ok nélkül jegyezte meg, hogy „ez egy történelmi derbi lesz”.

Utalt egyrészt arra, hogy korábban szinte elképzelhetetlen lett volna a sevillai „Gran derbi” nézők nélkül, de arra is, hogy még soha nem rendezték a két csapat egymás elleni mérkőzését megközelítően hasonló előtörténet után sem. Ráadásul az edzőknek fejtörést okoz, hogyan éljenek az új lehetőséggel: mindannyiuk pályafutása során újdonságot jelent, egy bajnoki mérkőzésen öt helyen is megváltoztathatják menet közben az összeállítást.

Ezekkel a nehézségekkel nyilvánvalóan minden edzőnek meg kell birkóznia a folytatásban. Még tizenegy forduló van hátra, az elemzők Spanyolországban és külföldön, így Magyarországon is már jó néhányszor végigszámolták, mi várható, aztán arra jutottak, hogy kicsivel, de csak nagyon kicsivel a Real Madrid sorsolása a kedvezőbb, ugyanakkor mindkét óriást érte már néhány kellemetlen meglepetés az elmúlt időszakban.

Csata várható a bajnoki címért (Barcelona 58 pont, Real Madrid 56), aztán a további két Bajnokok Ligája-indulási helyért (Sevilla 47, Real Sociedad 46, Getafe 46, Atlético Madrid 45, esetleg Valencia 42), valamint a kiesés elkerüléséért (Real Valladolid 29, Eibar 27, Celta Vigo 26, RCD Mallorca 25, Leganés 23, Espanyol 20, közülük három búcsúzik az élvonaltól).

A Barcelona az eddigi 88 spanyol bajnoki szezonból, a mostanit is beleértve, hússzor az élen állt az utolsó tizenegy forduló előtt. Erre akár alapozhatnak is a katalán hívek, mivel a korábbi 19 alkalomból tizenötször megnyerte csapatuk a bajnokságot. Legutóbb a 2006–2007-es idényben fordult elő, hogy megelőzték őket, mégpedig éppen a Real Madrid. Az volt a királyi klub első szezonja Zinédine Zidane, a játékos visszavonulása után.

Sokak szerint befolyásolhatja a mérkőzések alakulását, hogy melyik csapat, hogyan viseli majd, hogy legalább június végéig, nézők nélkül rendezik a meccseket. Ezzel kapcsolatban akad olyan hír, mely szerint, korlátozásokkal bár, de a hátralévő szakasz második részében engedélyezik majd a szurkolók beengedését. A Real Madrid, állítólag ezzel nem kíván élni, s üres lelátók előtt fog játszani a Valdebebas edzőközpontban lévő Estadio Alfrédo Di Stéfanóban – egészen szeptember végéig, esetleg októberig, ameddig készen nem lesz az Estadio Bernabéu felújítása. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy Enrique Cerezo, az Atlético Madrid elnöke felajánlotta a Real Madridnak a Wanda Metropolitano kibérlésének lehetőségét, amennyiben azt a rivális szeretné.

Ami a két nagy hátralévő programját illeti, a Barcelona programja a következő: RCD Mallorca (i), Leganés (o), Sevilla (i), Athletic Club (o), Celta Vigo (i), Atlético Madrid (o), Villarreal (i), Espanyol (o), Valladolid (i), Osasuna (o), Alavés (i). A Real Madridé: Eibar (o), Valencia (o), Real Sociedad (i), RCD Mallorca (o), Espanyol (i), Getafe (o), Athletic Club (i), Alavés (o), Granada (i), Villarreal (o), Leganés (i).

A kettő közül a felfüggesztés előtt a Barcelona volt jobb formában, január 25 óta, a madridi El Clásico kivételével, minden mérkőzését megnyerte. Ezzel szemben Zidane legénysége február 9. után kizárólag a „klasszikust” nyerte meg.

Más kérdés, hogy – bár a Barça nélkülözte Luís Suárezt – a sérülések inkább a Real Madridot sújtották. Ám ahogyan az uruguayi felépültével Quique Setién pályára tudja küldeni a Messi, Suárez, Griezmann triót, úgy immár Zinédine Zidane is bevetheti a Marco Asensio, Karim Benzema, Eden Hazard hármast. A jobbszélső még nem is játszott bajnoki meccset a mostani idényben, a balszélső pedig alig. Hárman együtt 7290 percet tölthettek volna együtt, ha mindhárom végigjátssza az eddigi 27 meccset, ehhez képest 2969 jutott nekik.