Kaló Sándor a Tatabánya játékosaként 1974-ben, 1978-ban, 1979-ben magyar bajnokságot, 1969-ben és 1978-ban pedig Magyar Kupát nyert. 1965 és 1978 között 130 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, tagja volt az 1972-es müncheni olimpián, valamint az 1967-es és 1970-es világbajnokságon egyformán nyolcadik helyezett nemzeti csapatnak. 1967-ben az év játékosának választották Magyarországon, 1967-ben és 1969-ben az NB I gólkirálya volt – emlékeztet a hazai szövetség honlapja.

Edzőként vezetésével a Veszprém 1985-ben és 1987-ben hódította el története első két bajnoki címét, majd 1998-ban is aranyérmes lett a bakonyiakkal, 1984-ben, 1988-ban, 1989-ben és 1998-ban a Magyar Kupa-győztes együttes mestere volt.

1993-95 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, csapatával az 1994-es Európa-bajnokságon a hetedik helyen zárt, majd együttesével részt vett az 1995-ös világbajnokságon.

Kaló Sándort a Magyar Kézilabda Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.