Az 1934. június 7-én született sportember Kaliforniában élt és haláláig edzéseket vezetett a Ripon Aquatics sportegyesületben, melynek honlapja hétfőn arról számolt be, hogy Zádor egy foglalkozás után rosszul lett, s az életét már nem tudták megmenteni.

Zádor Ervin a Szondi utcában nőtt fel, a Ganz Hajógyár szakosztályában tanult meg úszni, és pólós pályafutását is ott kezdte. A kiválóan úszó, nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező, remekül lövő játékos az 1954-ben, Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon, húszéves korában került a válogatottba. Melbourne-ben már az olimpiai aranyérmet nyert csapat egyik erősségének bizonyult. Rajki Béla kapitány és a társak egybehangzó véleménye szerint világklasszis középcsatárrá nőhette volna ki magát, életútja azonban másként alakult.

Melbourne-ben szenvedő hőse volt a szovjetek elleni elődöntőnek. A magyarok 4-0-s vezetésénél Prokopov ugyanis felsértette a szemhéját és vére pirosra festette az uszoda vizét. A vérző fejű pólós fotója a világlapok címlapjára került, a fiatal, akkor 22 éves sportember pedig nem tért haza, az Egyesült Államokban telepedett le.

Az NBC televíziós társaság vendégeként 1999 nyarán, 43 év után látogatott először haza. Akkor mondta: amerikai lett magyar szívvel. Három felnőtt lánya közül Christin a dél-kaliforniai egyetem vízilabdacsapatával főiskolai bajnokságot nyert.