Életének 88. évében hétfőn elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – közölte a szomorú hírt a Szombat folyóirat.

Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a XX. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki.

Vajda Mihály 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványa volt. Kezdetben általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991-1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

Miután rehabilitálták, 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 2005-ben emeritálták.

Vajda Mihály 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között pedig az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója volt.

Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja, esszéíróként és publicistaként gyakran írt ilyen témákban.