Gazdálkodó család sarja volt, a partiumi Érdiószegen (ma: Bihardiószeg, Diosig - Románia) végzett a vincellérképzőben 1882-ben. Erdélyi szőlőbirtokok vincellére és pincemestere, 1884-től az Országos Központi Mintapince gyakornoka, majd a tarcali vincellérképezde gyakorlati munkálatainak irányítója volt. 1886-tól Kecskemét határában, Úrréten a maga korában egyedülálló szőlő- és gyümölcstelepet létesített, s országszerte több helyen telepített szőlőt.

Számos szőlő-, alma-, körte-, barack és meggyfajtát, fajtaváltozatot nemesített, szőlővesszőit fajtatiszta szaporítóanyagként hozta forgalomba. Legismertebb nemesítése a Hankovszky-féle rózsakajszi, ismertebb nemesített almái a Liget szépe, a fehér őszi alma, a Zsiga kedvence. 1200 szőlőfajtát gyűjtött össze, nemesítéseit tizenkét aranyéremmel jutalmazták a hazai és külföldi kiállításokon.

Fontos céljának tekintette az önköltségcsökkentést. Több kertészeti eszközt tervezett és kivitelezett, ilyen volt a fametsző olló, a rúdra szerelt fanyíró, az új rendszerű prés vagy a fogatos szőlő- és gyümölcs-permetezőgép. Sokat hangoztatta, hogy a termelésnek a szükségletekhez kell igazodnia, a minél jobb minőséget és a versenyképes árakat tartotta a legfontosabbnak. A termés minél kedvezőbb értékesítése érdekében gondosan ügyelt a gyümölcs leszedésére, válogatására és raktározására, gyümölcstárolójának távoli vidékekről is csodájára jártak.

Jelentős szakirodalmi munkássága is volt, szaklapokban publikált, különösen értékesek az 1885-1945 közötti időjárási feljegyzései. Időszaki kiadványokat szerkesztett, 1919-ben ő alapította a Kecskeméti Szőlősgazdát, a Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönyét. 1920-1926 között főszerkesztője volt a nemzeti, konzervatív irányzatú Kecskeméti Lapoknak. A Kecskeméti Gazdasági Egyesület szakosztályelnökeként is tevékenykedett.

Még az első világháború előtt tízholdas kertjét munkásüdülő céljára ajánlotta fel, elhatározását így indokolta: "vagyonom munkásaim segítségével szereztem meg, és most egy részét visszaszolgáltatom". Szakkönyveit, írásos hagyatékát a kecskeméti református könyvtárnak ajándékozta.

1949. május 17-én halt meg Kecskeméten. Maga tervezte sírkövének felirata: "Munka nélkül nincs eredmény, tudás nélkül nincs haladás". Születése 150. évfordulója alkalmával Kecskemét önkormányzata emléktáblát állít Hankovszky Zsigmond emlékére a növénynemesítő egykori városi kertje, a Hankovszky Liget területén, az ott álló Természet Háza épületének külső falán.