"Gondolta a fene!" Arany János sokat idézett gondolatával Kányádi Sándor is egyetért. A Kossuth-díjas költő az InfoRádió Aréna című műsorában sok izgalmas történetet oszt meg a hallgatókkal.

Beszél például a legendás fekete rigóról, amelyet ő azért írt bele a verseibe, mert a gyerekek is szeretik a jellegzetes téli képet, amit a fehér havon látszó fekete madár kontrasztja nyújt. A kisebbségi lét nyomasztó élménye azonban számos erdélyi magyar számára a rigót a megőrzendő magyarság szimbólumává növelte: "A rigó, azért az megmaradt feketének! Tudjuk mi, miről van szó!"

Kányádi Sándor sok verset el is mond a műsorban, például a legendás "rigó-verset":

"Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének."

Kányádi arról is beszél, hogy ismét szükség lenne nyelvújításra! A hivatali nyelvben például felbukkannak furcsaságok. A költő elmondja: "Megőrülök ezektől!"

"A betyár életbe! Úgy megbuktatnák nálunk a református gimnáziumban, ha ilyet mondana": meg lett mutatva!

A költő komorabb versei közül is elmond egyet, a Májusi kétségbeesés címűt, amelyet 1957-ben írt:

Mintha szögesdrótot hullatnának
a láger-álmú sötét felhők:
szúr, sziszeg az eső, szinte ráz,
mintha árammal volna töltve,
s hurkolódik pocsolyás
utakra, fákra, tetőkre.

Hol az ég?

A törpeség mindent beborít,
s az ember olyan gyámoltalan:
ijedten szökken kapualjtól kapualjig,
akinek útja van.

Hol az ég?... Hol az ég?...

Sehol egy résnyi rés,
egy repedés
a pacsirtás kedvű messzeség
felé.

Úgy sír, sajog az ég,
hogy a föld is sír belé.

Sírnak a rügybe hervadt álmok;
sír az ázott szélben riadtan ringó
ágak hegyén az esőcsepp pattintotta bimbó,
a parkokban, a tereken
zokog a szerelem.
A kegyetlen ég
fölitta a padokról édes melegét,

és napok óta
csak ontja, csak ontja:
ömlik sűrűn a sziszegő
szögesdrót-sűrűség.

Ez lenne hát a májusi áldás,
az áldott kenyérhozó
"Ó, irtóztató, irtóztató!"

Fuldokolnak a pocsolyák,
fojtogatják a tavak.

Szennyes kedvében
folyóvá dagadt
a patak.

Sír a sár.

Állok az ablaknál,
szemem könnybe lábad,
szánom a szerelmeseket
és sajnálom nagyon
a gyümölcsfákat.

Az Arénát teljes terjedelmében meghallgathatja, ha ide kattint.