Az MNB január 16-án hirdette meg Értéktár elnevezésű, 100 millió eurós (mintegy 30 milliárd forintos) keretösszegű programját, melyben minden érdeklődő állampolgár javaslatot tehet arra, hogy milyen külföldi tulajdonba került magyar műkincseket vásároljon vissza a jegybank.

Az MRSZ honlapján szerdán közzétett javaslat a késő római korból származó Seuso-kincsleletre hívja fel a figyelmet, amely az 1970-es évek végén került elő Fejér megyében, Polgárdi közelében.

Mint emlékeztetnek, a rendelkezésre álló adatok alapján az akár több tucatnyi darabot számláló ezüst étkészlet gyilkosság árán, csempészet útján, hamis papírokkal jutott el a nemzetközi műkincs-kereskedelembe. A kincsegyüttes jelenleg ismert, a Sotheby's aukciósház által 1990-ben árverésre bocsátott, 14 ezüst- és egy bronzedényből álló része önmagában is a Magyarországon valaha előkerült legfontosabb régészeti leletek közé sorolható - hangsúlyozzák.

A Magyar Régész Szövetség véleménye szerint a MNB Értéktár programja kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a magyar állam megfelelő peren kívüli megállapodással rendezze a Seuso-kincs státuszát, és fenntartva álláspontját a lelet magyarországi eredetéről, visszaszerezze azt. Így felkutathatóvá válna a kincslelet többi, jelenleg még ismeretlen helyeken rejtőző darabja, továbbá ismételten el lehetne végezni azokat a természettudományos vizsgálatokat, amelyekkel immár publikálható módon lehetne bizonyítani a tárgyak eredetét - teszik hozzá.

Lassányi Gábor, az MRSZ elnöke az MTI-nek elmondta: javaslatukat néhány napja elküldték a jegybanknak, választ egyelőre nem kaptak.

A rendkívül kalandos sorsú lelet vélhetőleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg befektetési céllal egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A kollekciót a Getty Múzeumnak akarták eladni, majd 40 millió fontért árverésre bocsátották, az ügylet azonban meghiúsult, mert a tárgyak libanoni eredetét tanúsító papírok hamisítványnak bizonyultak.

A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, miként Libanon és Horvátország is. Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert: az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. Az MRSZ is utal erre a perre szerdai közleményében, megjegyezve, hogy az eljárás során a tárgyakon még megtalálható anyagminták alapján egyértelműen bizonyítható volt azok magyarországi eredete, a vizsgálati eredményeket azonban a bíróság nem vette figyelembe, azok közzétételét pedig megtiltotta.

Az obskurus származású ezüstedények Lord Northampton birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. A brit tulajdonos 2006-ban mégis bejelentette, hogy eladná a kincseket.

Zelnik István műgyűjtő 2012 augusztusában már felajánlotta, hogy megvásárolná az ezüstkincs-együttest és végrendeletében Magyarországra hagyná azt, ha az állam vállalná, hogy ideiglenesen lemond követeléséről és nem kobozza el. L. Simon László akkori kultúráért felelős államtitkár azonban úgy nyilatkozott: Zelnik István ajánlatát a kormányzat komolytalannak tartja, ehelyett abban bíznak, hogy a leletegyüttes az elmúlt években elvégzett jelentős tudományos háttérmunka révén kerülhet vissza Magyarországra.

Halász János kultúráért felelős államtitkár tavaly márciusban az MTI-nek azt mondta, hogy a Seuso-ügyben nem változott a kormányzat álláspontja: Magyarország nem mond le ezekről a kincsekről. Úgy vélte: Zelnik István ajánlata zsákutca lett volna.