A múzeum a magyar szecesszió bútortervezői előtt tiszteleg kiállításával. Alkotásaik évszázados hagyományokkal szakítottak, ezért nevezi ezeket "sajgó liliomoknak" a tárlat kurátora, Somogyi Zsolt. Mint mondta, a stílus mulandósága hasonló a lilioméhoz: a szecesszió két évtizedes "pillanata" csak virágéletű volt, tárgyainak szépsége mégis örökemlékű.

A kiállításon mintegy 110 bútort látható 30 tervezőtől. Hogy a századforduló bútorművészetéről minél teljesebb képet kapjon a néző, a tárgyak mellett csaknem 50 eredeti terv és ugyanannyi archív fénykép is megtekinthető az Iparművészeti Múzeum adattárából.

A magyarnak gondolt népi motívumkincsből új stílus bontakozott ki, a magyaros szecesszió. Megteremtője, Lechner Ödön és követői, Komor Marcell, Jakab Dezső, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Faragó Ödön, Nagy Lázár alkotásai indították el és tették elismertté az új irányzatot főként az építészetben, illetve a gödöllői műhely körében a textilművészetben.

Az építészet után a bútortervezésben is megjelentek e motívumok, az építészek teljes összhangban készítettek házat és berendezést. Faragó Ödön például a főúri körök számára is dolgozott: Erzsébet királyné kerti szobájának - amely egykor a budai királyi palotában volt - bútorai elpusztultak, de korabeli másodpéldányait a londoni Victoria and Albert Museum őrzi és adta kölcsön a kiállításra. A szabadkai városháza berendezési tárgyai közül két csodálatos karosszéket - Komor Marcell alkotásait - is megismerheti a magyar közönség.

A magyaros szecesszió mellett a londoni, párizsi, bécsi, illetve a német, finn hatások is feltűntek Magyarországon. A nemzetközi tendenciák legnagyobb hazai mestere Horti Pál, Spiegel Frigyes, Vidor Emil, és a festő Rippl-Rónai József volt. Vaszary János festőművész bútorkárpit tervével járult hozzá a stílus kibontakozásához, virágos szövete igen népszerűvé vált - fejtette ki a kurátor.

A néprajzi gyűjtőutak - egy időben Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajta László zenei törekvéseivel - új lendületet adtak a magyar stílus megteremtésének.

A népi formák, díszítmények inspirálták a művészeket, hogy újat alkossanak. A Gödöllői Művésztelep alkotói, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Undi (Springholz) Mariska, illetve Toroczkai Wigand Ede és Kós Károly népművészet által ihletett bútorai a "tiszta forrás kereséséről", az erdélyi népművészet hatásáról tanúskodnak.

A kiállítás utolsó szakasza már a következő stílust, az art decót előlegezi meg. Lajta Béla, Kozma Lajos, Maróti Géza, Vágó József, Menyhért Miklós késő szecessziós darabjai az 1890-1910 között időszak "összefoglalását" jelentik, előre mutatnak a két világháború közötti magyar bútorművészet irányába.