Kaposváron megneveltek vagy ráneveltek a pályára. Csodálatos szerepeket játszottam. Tulajdonképpen elkényeztetett gyermeke voltam akkor a szakmának és azon belül Kaposvárnak is. Azt hiszem, mindent megkaptam, amit 7-8 év alatt egy színész megkaphat a pályától. Aztán, amikor felszerződtem a Katonába, akkor egy nehezebb időszak következett, 3-4 év, amíg be kellett illeszkednem egy új társulatba, és aztán ott is tulajdonképpen színészi értelemben nagy összességében csak jó dolog ért. Emiatt nagyon szerencsés embernek tartom magam.
Szinte színészi pályafutása kezdetétől fogva rendez is, a Katona József Színháznak főrendezője. Milyen típusú műveket rendez szívesen? Mik azok a színházi kérdések, amik foglalkoztatják?
Nagyon sokféle dolgot csináltam már. Azt remélem, hogy ezeket föl lehet ismerni vagy ezek között van valamiféle összefüggés. Ami nekem fontos volt ebben az országban kulturális értelemben vagy társadalmi értelemben, amihez hozzá akartam szólni, azt mindig az előadásaimon keresztül tettem meg, és azt remélem, hogy ezek érzékelhetők voltak az előadásaimban.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is egyben. Horvai Istvánnal közösen vezetett osztályából olyan színészek kerültek ki többek között, mint Fenyő Iván és Kovács Patrícia, de a nemrég alakult Koma társulatot is az ön osztályából kikerült diákok alapították. Mi az, amit a színészmesterségből fontosnak tart átadni a diákjainak?
Ezt nehéz így megfogalmazni, hiszen amit az ember fontosnak tart vagy tartott, arról az élet nem feltétlenül bizonyítja be, hogy úgy is van. Nehéz időszakot élünk, szinte minden pálya telített, és az egzisztenciális problémák felülírnak lassan mindent. Az ember megpróbálja a tanítványait a munkához szoktatni, illetve valahogy megtanítani nekik azt, hogy hogyan, milyen ízléssel és odaadással kell dolgozni. Ha abból a fontosságból, amit én a saját hivatásomnak tulajdonítok, ebből valamit át tudok adni és át tudok éreztetni a tanítványaimnak, akkor nem tettem keveset. Nekem nagyon fontos, hogy ma már vannak ismert nevek a volt osztályaimban, ez nekem fontos, mert azt jelenti, hogy azért valamilyen értelemben kapok egy visszajelzést arról, hogy amit csinálok az, ha nem is jó, de legalábbis értelmezhető ebben az országban.
Hanganyag: Oláh András