Én még nem tértem magamhoz. Annyira boldog vagyok, mert Magyarországon ez az első filmem, az első bemutatkozásom.  Pozsonyban végeztem el a főiskolát, és ott forgattam már filmeket, de Magyarországon nem. Nagyon fontos, hogy valaki ismeretlenül bízik az emberben, és ráoszt egy ilyen nagy szerepet. Ez olyan nagy szárnyakat tud adni, amelyekkel lehet jónak lenni.

Hogyan találkozott a rendezővel, Till Attilával?

Till Attila nagyon sokáig kereste a női főszereplőt. Több vidéki színházba is elment és nagyon sokat kutakodott. Engem Egri Márti ajánlott neki, aki szintén játszik a filmben, Bánsági Ildikó barátnőjét alakítja, Bánsági Ildikó az én édesanyámat. Õ mondta Tillának, hogy van egy furcsa arcú lány a szolnoki színházban, sokat forgat Szlovákiában, nézd meg őt. Akkor megnézett egy előadást - azóta már nem vagyok a Szolnoki színház tagja, de az utolsó előadásaim egyikét még látta -, és meghívott egy próbafelvételre.

A filmben egy szorongásaival küzdő nőt alakít, aki egy terápiás központban próbál megküzdeni a gondjaival. Mennyire jelentett kihívást a szerep megformálása?

Minden szerep nagyon nagy kihívás, ebben az volt nagyon érdekes, hogy nagyon sok közeli felvétel volt. Nagyon sok olyan dolgot tudtam eljátszani, ami csak apró rezdülés volt és nagyon mélyből kellett felhozni. Sokat beszélgettem Tillával a szerepről, bár igazán nem próbáltunk, mert nem lehetett. Amikor rám osztotta, még nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni, de igazából sikerült. A díj is ezt mutatja.