Az iráni háború következtében a Hormuzi-szorosban hetek óta hajók tömege várja az áthaladást, jelentős részük a Szuezi-csatornán keresztül folytatná az útját, ha el tudna jutni odáig.

Németh Viktória, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior kutatója a lehetséges útvonalakkal kapcsolatban az InfoRádióban elmondta, a történelem során létrejöttek alternatív útvonalak, de ezekkel mindig voltak gondok:

1. Szuezi-csatorna
2. Afrikát megkerülő útvonal: lassítja és drágítja Ázsia és Európa energetikai kapcsolódását
3. Északi-sarkvidék felé haladó útvonal: bár 30-40 százalékkal rövidíti az útvonalat, Oroszország északi partvidéke nem akadálymentes.

A versenyképessé váló észak

Utóbbi részleteiről szólva elárulta, jelenleg a világkereskedelem fél százaléka zajlik arra, a Szuezi-csatorna forgalma 12-15 százaléknyi, tehát sokkal fontosabb, az északi akadályok pedig természetiek, hisz a jégtáblák miatt csak július és november között lehet erre haladni, bár az AI segít azért ennek a problémának a leküzdésében a navigáció terén. Északon még a biztosítási díjak is magasabbak, illetve az út használatához jégtörő hajókra is szükség van, felmerülhet ugyanakkor, hogy

a déli szállítási útvonalak használata is olyan körülményessé (közel-keleti konfliktus, szomáliai kalózok) és drágává vált, hogy el kell kezdeni gondolkodni mégis az északi alternatíván

az elemző szerint.

„Korábban arról volt szó, hogy 2030-ra akár meg is duplázódhat ez a forgalom, most viszont évről évre duplázódást láthatunk, és akár a nemzetközi tengeri kereskedelem 2-5 százaléka is az északi sarkvidék felé terelődhet, ami jelentős különbség a jelenlegi helyzethez képest” – mutatott rá.

Azt még persze kezelni kell, hogy Oroszország északi partvidéke nem számít nemzetközi víznek, igaz, a globális felmelegedés miatt folyamatosan nyílnak meg olyan vizek, amelyek nem állnak orosz fennhatóság alatt, de e mentén az válik megoldandó feladattá, hogy hol kössenek ki a szállítóhajók annak fényében, hogy Európa és Oroszország között most ennyire fagyos a viszony.

A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.