Vlagyimir Putyin mostanában mind gyakrabban emlegeti, hogy a hivatalosan nem háborúnak, hanem „különleges katonai műveletnek” nevezett ukrajnai hadjárat igazából „az orosz szuverenitásért vívott harc”. A valóság azonban egyre inkább az, hogy a szörnyű emberáldozatok árán megszerzett csekély területi nyereségért Moszkva súlyos árat fizet Pekingnek.

A háború miatt bevezetett nyugati szankciók számos gazdasági és pénzügyi nehézséget okoztak az oroszoknak. Míg korábban az export több mint fele az Európa Unióba irányult, ez mostanra alig 8 százalékra zsugorodott, és az EU-ból érkező áruk mennyisége is már csak a korábbi töredéke. De ami talán a legtöbb problémát okozza, az az hogy az oroszok nem juthatnak hozzá a fejlett nyugati technológiákhoz, gépekhez.

Ez különösen az orosz olaj- és gázipart sújtja, ami viszont Kreml költségvetésének legnagyobb hányadát adja.

Bár a moszkvai vezetés már az ukrajnai háború előtt meghirdette a keleti nyitás politikáját, arra valószínűleg nem gondolhattak, hogy a szankciók miatt egyre jobban rászorulnak majd Peking együttműködésére.

Márpedig 2022 óta Kína lett Oroszország legfőbb kereskedelmi partnere.

• Az orosz kivitel mintegy 30 százaléka az ázsiai országba megy,
• míg onnan érkezik a behozott áruk 35 százaléka.
• Az ukrajnai invázió előtt csak az orosz export 16 százalékának volt célállomása Kína

– olvasható a Bécsi Nemzetközi Gazdaságtanulmányok Intézetének legutóbbi elemzésében.

Különösen figyelemre méltó, hogy milyen jelentősen megnőtt a Kínából származó, úgynevezett kettős felhasználású, vagyis katonai és polgári célokra egyaránt alkalmas áruk mennyisége. Ezek többsége olyan drónalkatrész, amik nélkül az orosz hadiipar képtelen lenne elegendő csapásmérő robotot gyártani. Persze Peking hivatalosan semlegességet hirdetett az orosz-ukrán konfliktusban és ennek megfelelően el is zárkózik attól, hogy fegyvereket, vagy lőszert szállítson Moszkvának.

Viszont azzal, hogy

Kína az orosz gáz és olaj egyik legfőbb vásárolójává lépett elő, jelentősen hozzájárul a háború pénzeléséhez.

A kínaiak ugyanakkor hallgatólagosan támogatják az oroszok titkos, hibrid hadviselését is, amellyel elsősorban az Európai Unió országaiban igyekeznek zűrzavart kelteni. Pekingnek ez azért tetszik, mert az EU-t tartja az USA legfőbb támogatójának

márpedig ha Európa gyengül, azzal Amerika és veszíthet erejéből.

Ám a kínai kapcsolat egyáltalán nem annyira harmonikus, mint azt az oroszok szeretnék. Egyrészt mert Peking sok esetben visszaél monopolhelyzetével, mint ahogy azt a „Szibéria Ereje 2” gázvezeték esetében is teszi. Bár az orosz Gazporm már azt közölte, hogy megállapodtak a csőhálózat létrehozásáról, ezt Pekingben hivatalosan még mindig nem erősítették meg. Ellenben az már kiszivárgott, hogy

a kínaiak csak rendkívül nyomott áron hajlandók átvenni az orosz gázt,

sőt állítólag Moszkva kénytelen ingyenes szállításokkal fizetni a vezeték kínai beruházóinak.

Tovább bonyolítja az orosz–kínai szénhidrogén-kereskedelmet, hogy az Egyesült Államok nyomására Kína mindinkább visszafogja az orosz olaj vásárlását. Miután Washington tiltólistára tette a két legnagyobb olajforgalmazó céget, a Lukoilt és a Rosznyeftyet, a kisebb kínai finomítók sürgősen leállították az orosz olaj beszerzését, mert attól tartottak, hogy a szankciók őket is érinthetik.

De nemcsak az olaj és a gázvásárlás miatt vannak feszültségek Moszkva és Peking között.

Kína egyre inkább benyomul az egykori szovjet Közép-Ázsia öt országába, amelyeket az „Egy övezet, egy út” program szempontjából kulcsfontosságúnak tart. Hszi Csin-ping elnök 2022-es kazahsztáni és üzbegisztáni látogatásakor megerősítette, hogy országa egyértelműen támogatja az öt volt szovjet tagköztársaságának szuverenitását, függetlenségét és területi integritását. Ez nyilván Moszkvának szóló üzenet volt, erős utalással az Ukrajna elleni katonai akcióra.

Oroszország az egyre szorosabb kereskedelmi függés mellett pénzügyileg is mind jobban Kínára hagyatkozik.

Az oroszok decemberben először vettek fel hitelt kínai valutában,

méghozzá összesen 20 milliárd renminbit (mai árfolyamon 2,83 milliárd dollárt) 6, illetve 7 százalékos kamatra. Moszkva azt tervezi, hogy a lejáró amerikai dollár- és euróadósságait ugyancsak kínai valutában kibocsátott államkötvényekkel fogja kiváltani – közölte nemrég az orosz pénzügyminisztérium. Ezzel kapcsolatban nyugati elemzők arra emlékeztetnek, hogy

a kínaiak a gazdasági kapcsolataikat a politikai befolyásuk erősítésére szokták felhasználni.

„Oroszország valóban aszimmetrikus partnerségbe keveredik Kínával, és lehet, hogy olyan engedményeket kell tennie, amelyek befolyásolják szuverenitását” – nyilatkozta a Kyiv Independent című angol nyelvű ukrán újságnak Dumitru Minzarari, az észtországi Tartuban működő Balti Védelmi Főiskola tanára. Viszont Vlagyimir Putyin még sem érzékel ebből semmit és azt hangoztatja, hogy az egyre szorosabb kínai kapcsolatok nem befolyásolják országa szuverenitását.

Ennek azonban gyökeresen ellentmondanak az orosz gazdaság folyamatosan romló állapotáról érkező jelentések. Mindinkább nyilvánvaló, hogy az idő nem a Kremlnek dolgozik. Ahogy a Nyugat szigorítja a szankciókat, és a létfontosságú szénhidrogén-bevételek is apadnak, Oroszországnak nem marad más választása, mint hogy tovább erősítse Kínától való függőségét.