Az Oryx honlapján megjelent lajstromok elkészítéséhez az interneten közzétett és ellenőrizhető képeket, illetve videókat használtak. A szerzők hangsúlyozták: csak azokat a posztokat vették figyelembe, amelyekről egyértelműen megállapítható a helyszín, a roncs típusa és az, hogy melyik hadsereghez tartozott.

Mint közölték: az elhagyott járművek esetében valószínű, hogy azok jelentős része ugyancsak megsemmisült, ha nem sikerült elvontatni vagy javíthatatlan volt. A zsákmányolt harci eszközök is többnyire erre a sorsa jutottak, és csupán néhányat vetettek közülük újból harcba.

A két lista összehasonlításakor elsőként az tűnik fel, hogy

hatalmas a különbség az orosz és az ukrán adatok között.

A harckocsik esetében az oroszok vesztesége több mint három és félszeres. Az inváziós erők eddig bizonyíthatóan 1619 tankot vesztettek míg az ukránok 449-et.

Az is feltűnő, hogy a legtöbb kilőtt orosz harckocsi T-72-es típusú volt, azok közül is a legújabb, B2-es és B3-as változatok. Az orosz harckocsik típusjelzésében szereplő szám a rendszeresítés évét jelöli, vagyis ez a harckocsi elvben több mint fél évszázada jelent meg az orosz arzenálban. Ez azonban kissé félrevezető, mert időközben a tankokat jelentősen modernizálták, és valószínűleg csak megtévesztésül hagyták meg az eredeti jelzést.

A T-72B3-as verziót 2011-től gyártották és ez már egy jelentősen áttervezett, a korábbiaktól szerkezetileg is különböző generáció, amely egyebek közt új, reaktív elven működő páncélzatot, továbbá korszerűbb tűzvezetőrendszer kapott. A legutolsóként kibocsátott T-72B4 pedig az oroszok legkorszerűbb tankjához, a T-90-hez nagyon hasonló műszerezettségű és felszereltségű.

A netes képek és videók tanúsága szerint

a T-90-ből is elpusztult már majdnem hatvan darab a harcokban.

Az ukránok a legnagyobb számban a T-64-es tankok különböző változataiból veszítettek. Ezt a harckocsit az egykori Szovjetunióban tervezték és a múlt század közepe után nem sokkal állt rendszerbe. Mivel eredetileg Harkovban (ma Harkiv) gyártották, a független Ukrajna hadserege is ezt a típust használja a legnagyobb számban. Persze az elmúlt évtizedek alatt már többször is korszerűsítették.

Lövészpáncélosok mérlege

Még hatalmasabb a különbség az orosz és az ukrán lövészpáncélosok veszteségei között.

1927 orosz harcjármű elvesztése áll szemben az ukránok 452 darabjával.

Az oroszok ebből a harcjárműfajtából a legtöbbet, 697 darabot, a BMP-2-ből voltak kénytelenek leírni. Ezek az 1980-as évek elején jelentek meg a szovjet gépesített lövész alakulatoknál, és főleg a fegyverzetben térnek el a korábbi BMP-1-től. Abban viszont megegyeznek vele, hogy páncélzatuk legfeljebb csak a kézifegyverek lövedékei és viszonylag távol robbanó tüzérségi gránátok repeszei ellen véd. Ennek dacára az orosz mérnökök a továbblépést mégsem a védettség fokozásában, hanem a tűzerő növelésében látták. Így a pár évvel később megjelent BMP-3-as védelme is ugyanolyan gyenge, mint a korábbiaké. Ki is lőttek közülük több mint 200 darabot. A veszteség fennmaradó részét a legrégebbi BMP-1-esek, illetve az ejtőernyősöknek gyártott BMD-2-es (190 darab) és BMD-4-es (63 darab) verziói adják.

A lánctalpas lövészpáncélosok mellett nagy számban alkalmaz mindkét haderő kerekes PSZH-kat (páncélozott szállító harcjármű) is. Ezekből az oroszok 289-et, az ukránok pedig 223-at veszítettek. Ennek a többsége mindkét oldalon a BTR-80 különféle változataiból került ki.

Tüzérségi veszteségek

Érdemes összehasonlítani a két hadsereg tüzérségének veszteségeit is. Az oroszoknál 155 darab vontatott ágyú és tarack került a veszteséglistára, míg az ukránoknál 90. A modern háborúkban kiemelt szerepet játszó önjáró tüzérség az orosz oldalon összesen 311 harceszközt, az ukránoknál 104-et kellett leírni.

Igen jelentősek az orosz rakétatüzérség veszteségei is, mivel összesen 166 sorozatvetőt pusztított el az ellenség. Az ukránok csak 37 ilyen eszközt veszítettek. Ami igazán figyelemre méltó az az, hogy

az ukrán hadsereg nyilvánosan dokumentált veszteségei között nincs egyetlen HIMARS rakétasorozatvető sem.

Pedig ilyen eszközök elpusztítását már többször is bejelentették Moszkvában. Igazolni azonban egyetlen amerikai HIMARS kilövését sem tudják az oroszok. Az ukránok "üss és fuss" taktikája úgy tűnik, hogy remekül bevált.

Ukrainian HIMARS in action.#Russian #Russia #Ukraine #Ukrainian #UkraineWar #UkraineRussiaWar #RussiaIsATerroristState pic.twitter.com/kv7EiKph5Y

— Tempo Dolok (@infussambas) October 11, 2022

Szállítójárművek és a légierő

Teherautók és egyéb szállítójárművek tekintetében is brutális mennyiség semmisült meg az orosz készletekből: bizonyíthatóan 2208 darab. Az ukránoknál viszont csak 498 szállítójármű pusztult el.

A két légierő veszteségei ugyanakkor nagyjából kiegyenlítettek. Az oroszoknak 68, az ukránoknak 56 gépük semmisült meg. A támadók viszont több mint kétszer annyi helikoptert vesztettek: 75 orosz forgószárnyas ellenében mindössze 29 darab az ukrán mínusz.

A háború a tengeren is folyik. Szám szerint ebben az oroszok állnak jobban, mert mindössze 12 hajójuk süllyedt el, szemben az ukrán haditengerészet 25 járművével.

Az összevetés, azonban sokkal rosszabb képet mutat, ha a tenger fenekére küldött hajók típusait is figyelembe vesszük.

Például a Moszkva" rakétás cirkáló elvesztésével szemben sovány vigasz lehetett az oroszoknak, hogy az ukránok maguk süllyesztették el Mikolajev kikötőjében Hetyman Szahajdacsnij nevű fregattot, nehogy a hadihajó az ellenség kezére jusson.

A veszteségek közötti óriási eltérések csak részben magyarázhatók azzal, hogy a hadműveletekben mindig a támadók vannak rosszabb helyzetben. Ezért tanítják minden katonai iskolában azt, hogy a sikerhez legalább három-négyszeres túlerő kell. Ezzel szemben az Ukrajna ellen indított invázió kezdetekor az orosz támadók kevesebben voltak, mint a védők.

Az oroszok első nagy kudarca az volt, amikor a Kijev lerohanására indított hadműveletet a védők szó szerint vérbe fojtották. A főváros közeli repterekért vívott csatákban rengeteg harcjármű semmisült meg. A veszteségeket tovább fokozta, hogy a légikikötőkért küzdő ejtőernyősök felmentésére indult hadoszlop egy gigantikus forgalmi dugóba rekedt. A mintegy 60 kilométeresre duzzadt torlódást az üzemanyaghiány miatt lerobbant járművek okozták. A napokig mozdulatlanul veszteglő harceszközöket aztán alaposan megritkították az ukrán páncélvadászok.

A háború számos eddig tanulságainak egyike bizonyára az, hogy

az oroszok harcjárműveinek és páncélosainak védettsége ma már elfogadhatatlanul gyenge.

Bár elvben a mozgékonyság is növeli a védelmet, de ez legfeljebb csak nyílt terepen igaz. Fák vagy házak között az orosz harcjárművek nem tudták kihasználni a mozgékonyságukat. A vékony páncélzatuk viszont képtelen volt ellenállni az ukránok által nagy számban bevetett modern tankelhárító fegyvereknek, mint amilyen az amerikai FGM-148 Javelin vagy a svéd NLAW rakéták.

Valószínűleg az orosz fegyverexportnak sem használ, hogy a haditechnikájuk ilyen döbbenetes veszteségeket szenvedett. Aligha lesz olyan ország, amely a közeljövőben nagyobb tételt rendelne azokból az orosz tankokból vagy lövészpáncélosokból, amiket százával lőttek már ki az ukránok. Azért lényeges ez, mert az energiahordozók és ipari nyersanyagok mellett a fegyvereladásokból származott eddig Oroszország legtöbb bevétele.

Az eszközveszteségekből elvben lehetne következtetni az emberáldozatok számára is.

Itt azonban csak nagy óvatossággal szabad becslésekbe bocsátkozni, mert az ukránok gyakrabban harcolnak gyalogosan. Azért mégsem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az oroszok emberveszteségei valószínűleg jóval meghaladják az ukránokét. A legfőbb oka ennek valószínűleg az, hogy az orosz hadvezetés gondolkodása alapvetően nem sokat változott az első világháború óta. A feladat végrehajtása mindig sokkal fontosabb, mint a katonák élete. Hiszen ember jóformán korlátlanul állt a tábornokok rendelkezésére, legalábbis eddig.

Ez a hozzáállás mára már nem tartható és nemcsak azért mert Oroszországban is belpolitikai feszültségeket gerjeszthet a halottak és a sebesültek kiugróan magas száma. Hanem azért is mert a "korlátozott katonai műveleteknek" nevezett háborúban mostanra lényegében elesett vagy megsebesült az orosz hivatásos tisztek és altisztek nagy többsége.

Ahogy az InfoRádió Aréna című műsorában Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense elmondta: akkora a hiány a jól képzett katonákból, hogy ez már komoly gondokat okoz az újoncok és tartalékosok felkészítésében. Egyszerűen nincs elég kiképző, mert a még harcképes hivatásos tisztekre, altisztekre a frontokon van szüksége az orosz hadseregnek.