A Magyar Baptista Szeretetszolgálat immáron 23 éve foglalkozik kifejezetten katasztrófák, illetve háborúk utáni – akár belső – menekültellátással. Szilágyi Béla tapasztalataikat megosztva elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor egy katasztrófa azonnali hatásai elvonulnak, amikor egy rövidebb-hosszabb háborús cselekmény véget ér, akkor sokan még hónapokig, akár évekig nem tudnak visszatérni az otthonaikba, ezért az otthonaiktól távol szükséges őket ellátni. A mostani ukrajnai cselekményeket illetően pedig azt hangsúlyozta, hogy miután a háborút nemcsak fegyverekkel vívják, hanem dezinformációval is, nagyon nehéz valódi, hiteles információhoz jutni arról, hogy egészen pontosan mi történik, mi a helyzet.

A Baptista Szeretetszolgálat Tiszabecsen fogadja a menekülteket. Az itt található segítőpont az egyik legnagyobb forgalommal bír, volt olyan nap, amikor 2800-an is érkeztek. A szeretetszolgálat elnöke érdekességként jegyezte meg, hogy többen úgy lépték át a határt, hogy ez csak átmeneti, pár napos, pár hetes dolog lesz, majd hazatérhetnek. Példaként említett egy édesanyát a kétéves fiával, akinek a szállás és az élelmiszercsomag mellett egy hónapnyi pelenkát is ajánlottak, de ő leszámolt három hétre valót, és a többit visszaadta, mondván, „neki az elnök úr megígérte, hogy három hét múlva véget ér a háború, és vissza tud menni”.

Szilágyi Béla elképzelhetőnek tartja, hogy azok a menekültek, akik Magyarországon, illetve a környező országokban vannak, legalábbis egy részük, a háború lezártával azonnal haza szeretnének menni Ukrajnába. Azt viszont lehetetlennek tartja, hogy a keleti, vagy a Kijev környéki régióba úgy lesz lehetőség visszatérni, hogy ott lakni, dolgozni, élni tudjanak, mert olyan mértékű a pusztítás, hogy nem lesz hová visszatérnie annak a sok millió embernek. Kárpátalján dolgozva az is látható, hogy sokkal többen vannak azok, akik nem szeretnék átlépni Ukrajna határát, hiszen akár ezer kilométerre is lehetnek a már elpusztult otthonaiktól, városaiktól, mégiscsak ismerik nagyjából az ottani viszonyokat, beszélik a nyelvet, nem kell pénzt váltaniuk, és férfijaik mellett lehetnek – magyarázta Szilágyi Béla. Megismételte, hogy

az elmúlt két évtizedes tapasztalatuk szerint hosszú hónapokig, évekig is eltarthat, mire mindenki hazatérhet.

Azzal kapcsolatban, hogy születnek-e olyan – emberileg érthető, de a helyzetet reálisan szemlélve talán – felelőtlen döntések a menekültek részéről, hogy túl korán akarnak hazatérni, azt mondta: az a kérdés, hogy kinek mennyire megbízható információ áll rendelkezésére. Mindenkinek akad ismerőse, aki valamely okból mégis az otthonában vagy annak körzetében maradt, és első kézből származó, hiteles információval szolgálhat az elmenekültek számára. Ezzel együtt mindig akadnak olyanok is, akik érzelemből döntenek, de rájuk a mostani hírek nyomán még csak a kiábrándító valóság vár, mondta.

A Baptista Szeretetszolgálat elnöke megerősítette, hogy jellemzően nagyon sokan azonnal visszaindulnak, amikor hiteles információ van arról, hogy ténylegesen megszűntek a harci cselekmények, mert már szeretnének az újjáépítésben is részt venni. Mások óvatosabbak és hosszú hónapokig kivárnak, meggyőződve egyrészt arról, hogy valóban tartós békéről van-e szó, nem csak néhány hét nyugalomról, másrészt arról, hogy újjá lehet-e építeni a lerombolt városokat, közösségeket.

A szeretetszolgálat emellett olyanról is értesült, hogy a Közép- és Kelet-Ukrajnából érkezők között vannak, akik látva Kárpátalja békéjét és élhetőségét, máris házat vásároltak, hogy ott alakítsák ki az életüket, vagyis ők nem kívánnak majd a későbbiekben visszatérni oda, ahonnan jöttek.

A máshol szerzett korábbi tapasztalatok szerint a menekültek harmada, negyede az, aki első szóra visszatér, a többség, az emberek legalább fele viszont kivár még egy fél évig, évig is – tette hozzá.