Hamar bejárta a nemzetközi sajtót a hír, hogy nagy valószínűséggel Magyarország és Lengyelország is hozzájuthat még idén a járvány okozta gazdasági károk kompenzálására válaszul született 750 milliárd eurós EU helyreállítási alapból rájuk eső hányad 13 százalékos előlegéhez.

A fejlemény azért keltett feltűnést, mert az utolsó hetekben szakértői és sajtókörökben

mind gyakoribb vélekedésként hangzott el, hogy a kifizetések megkezdéséhez szükséges két nemzeti reformprogramot az Európai Bizottság jó eséllyel idén már nem fogja elfogadni,

mivel egyelőre nem látszott esély az előzetesen szabott feltételek teljesülésének.

Magyarország esetében a brüsszeli testület úgynevezett érdemi biztosítékokat kért már május óta a magyar kormánytól a helyreállítási pénzek visszaélésmentes elköltésére, és ennek ellenőrzésére. Lengyelországtól az igazságügyi reformok bizonyos intézkedéseinek a felfüggesztését várták és várják (mindenekelőtt a lengyel bíróságok fegyelmi tanácsának az immár az Európai Bíróság által is megkérdőjelezett a működését kifogásolják).

Kilátásba helyezve egyúttal, hogy amennyiben a lengyel Alkotmánybíróság folyamatban lévő eljárásában formálisan megkérdőjelezi az EU-jog elsőbbségét, akkor ez önmagában is visszatartó hatású lehet a közösségi pénzek folyósítására.

Médiainformációk szerint a brüsszeli jóváhagyás késlekedése láttán a két ország kormányzati köreiben kezdtek már későbbi közösségi kifizetésekkel számolni a hazai intézkedések tervezésekor, miközben lengyel lapértesülések tudni vélték, hogy a varsói kormányon belül megkezdték olyan ellenintézkedések tervezését is, amelyek értelmében a közösségi pénzek blokkolásáig Varsó esetleg válaszul

a közösségi döntéshozásban egyhangúságot igénylő ügyeknél (az adózás tipikusan ilyen) lengyel obstrukciót helyeztek volna kilátásba.

Mindezekhez képest hatott meglepetésként Vera Jourová bizottsági alelnök pénteki nyilatkozata arról, hogy nem lehet közösségi érdek a tagországi keretek tartós visszatartása, mert ez az adott országok polgárait büntetné, és zavarokat okozna az EU helyi megítélésében is. Majd pedig sorban láttak napvilágos a nemzetközi sajtóban bizottsági értesülések arról, hogy a két ország programját nagy valószínűséggel még novemberig elfogadják majd, és így novemberben esetükben is megkezdődhet az előleg folyósítása.

Időközben aztán kiderült az is, hogy bizottsági körökben olyan ütemezésben gondolkodnak, amely szerint a kérdéses nemzeti tervek elfogadására többé-kevésbé

azzal párhuzamosan kerülhet sor, hogy a brüsszeli testület viszont beélesíti és elkezdni alkalmazni a tavaly elfogadott új „jogállamisági jogszabályt”,

amely alapján a jövőben felmerülhet közösségi források tagállami folyósításának a felfüggesztése, ha az adott ország esetében a közösségi pénzek elköltésének jogtiszta hasznosulása megkérdőjelezhető.

Egy ilyen forgatókönyv egyfelől (a kifizetés megkezdésével) segíthet eloszlatni a két tagállam és az EU-intézmények között mostanra már sokak szerint veszélyes mértéket öltött szembenállást és feszültséget. Másfelől az új jogszabály aktiválásával az elsősorban az európai parlamenti oldalról érkező „jogvédő” nyomásra válaszul fel tudnak mutatni lehetséges intézkedéseket is az EP-oldalon bírált tagországokkal szemben.

Donmbrovskis és Gentiloni szerdai EP-szereplése megfigyelők szerint már ez utóbbiról igyekszik majd meggyőzni a határozottabb számonkérést szorgalmazó frakciókat.

Az új helyzetben tehát már nem előzetes feltételként tekintenek majd arra, hogy bizonyos tagállami kormányzati intézkedésekre sor került-e – például a lengyel bíróságok fegyelmi tanácsának az elbontásával –, hanem

a folyósítást annak rendje és módja szerint megindítják majd, de közben immár az időközben beélesített jogállamisági jogszabály értelmében fogják vizsgálni

és elvárni bizonyos igazságügyi (jogszabályi és intézményi) feltétételek adott szakaszhatárig történő tagállami teljesülését. Amelynek hiányában immár az engedélyezett kifizetések felfüggesztése lehet a következő lépés.