Az emlékművet, amelybe a deportáltak neveit vésték, II. Albert monacói herceg avatta fel a helyi temetőben. Beszédében az uralkodó bocsánatot kért országa szerepéért a zsidók náci táborokba való elhurcolásában.

"Ennek a kimondása egy tény elismerését jelenti. Az, hogy ezt épp ezen a napon mondjuk ki önök előtt, a megbocsátásuk kérését jelenti" - fogalmazott a herceg, oldalán Serge és Beate Klarsfeld híres nácivadászokkal és holokauszt-kutatókkal, akik az ország második világháborúban betöltött szerepének felülvizsgálatára bátorították Albert apját.

A monacói hercegi palota szerint az emlékmű felavatására 73 évvel azután került sor, hogy a nácikkal kollaboráns franciaországi vezetők parancsára a monacói hatóságok legkevesebb 66 zsidót fogtak el 1942. augusztus 28-ára virradó éjszaka, köztük olyanokat, akik a holokauszt elől menedéket keresve érkeztek a biztonságosnak és semlegesnek hitt területre.

A Monacóból deportáltak közül mindössze kilencen élték túl a haláltáborokat. Az ország hivatalosan semleges volt a háború kezdetén, később az olasz, majd a német katonai erők szállták meg.