A közlemény Vangot kiváló párttagként jellemzi, és az idők próbáját kiállt "hűséges kommunista harcosnak, proletár forradalmárnak" írja le. Vang 1932-ben csatlakozott a KKP-hoz. Részt vett a "hosszú menetelésben" és a japán megszállók elleni harcban.

1947-től volt felelős a forradalom vezetőjének, a Kínai Népköztársaság alapítójának és kikiáltójának biztonságáért, egészen Mao haláláig, 1976-ig. 1955-ben dandártábornokká léptették elő. Mindössze egy rövid ideig próbálhatta ki magát vidéki vezetőként, amikor 1958-ban szülőföldje, Csianghszi tartomány helyettes kormányzójának nevezték ki.

Nemcsak történelmi idők különleges tanúja volt, hanem Maóhoz fűződő szoros kapcsolata miatt jelentős hatalommal is rendelkezett. Kínai történészek emlékeztetnek rá, ő volt a 8341-es számú különleges testőrezred parancsnoka, egy ízben a főnöke a "túlzott védelem" miatt egy időre munkatáborba küldte, majd visszahelyezte korábbi posztjára.

Úgy tartják róla, hogy a kulturális forradalom idején nemcsak Mao kitartó védelmezője volt, hanem szembe is helyezkedett a "négyek bandájával". Tény, hogy fontos szerepe volt azok - Mao halála utáni - letartóztatásában.

Teng Hsziao-ping befolyásának megerősödésével, 1980-ra Vangot megfosztották minden korábbi tisztségétől vagy lemondott róluk. Később a négyek bandája jelentette veszély elhárításában játszott szerepe miatt és annak szimbolikus kifejezéseként, hogy "a politikai ellenfeleket nem üldözik tovább", a KKP 12. kongresszusán a központi bizottság póttagjának választották.

Szokásához, miszerint évente két alkalommal, azaz a "nagy kormányos" születésnapján és halálának napján ellátogat Mao elnök Tienanmen téri emlékcsarnokába, élete alkonyán is hű maradt. Koszorút vagy virágkosarat vitt magával.