A nyolcvan kilogrammos, alig egyméteres nőstény mamutkölyköt 2008-ban fedezték fel a szibériai Jakutföld északi részén. A tetem a felső talajrétegek olvadása és a felszíni erózió miatt került felszínre. Mire sikerült biztonságba helyezni a fagyott állapotban talált borjút - amely nevét a Hroma folyó után kapta, amelynek közelében megtalálták -, a fejét és más testrészeit is kikezdték már a sarki rókák és hollók, de testének mélyebben a földbe temetett részei épségben megmaradtak. A gyomrában és a beleiben anyatej maradványait mutatták ki.

Komputertomográfos vizsgálattal nemcsak a nemét tudták megállapítani, hanem halála okát is: szája, orrnyílásai, torka és légcsöve iszappal teltek meg. A kéthónapos korában elhullott állat valószínűleg megfulladt az iszapban vagy elsodorta egy sárlavina.

A november 19-én nyíló kiállításon egy másik mamutkölyök, az 1977-ben Szibériában megtalált Gyima maradványait is először láthatják az érdeklődők Ausztriában.

A jövő márciusig megtekinthető kiállítás legtöbb bemutatott példánya az Oroszországi Tudományos Akadémia szentpétervári Zoológiai Múzeumából érkezett Bécsbe.