A szőke hölgy az 1989-es bársonyos forradalom idején tűnt fel, amikor a Nyilvánosság az erőszak ellen (VPN) mozgalom szinte mindig mosolygó szóvivője volt. A politikusi pálya helyett azonban a népszerű fiatal szóvivő az akadémiai karriert választotta. Szociológiát hallgatott a pozsonyi Komensky Egyetem filozófiai tanszékén, később Oxfordban, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében dolgozott. 2005-ben az intézet igazgatója is volt. Évek óta szociológiát tanít az egyetemen.

Mai pártjába, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióba (SDKU) csak 2006-ban lépett be, azt követően, hogy 2005 októberében elfogadta Mikulás Dzurinda miniszterelnök felkérését a munkaügyi, népjóléti és családügyi tárca vezetésére. Minisztersége alig egy évig tartott. Munkájáról megoszlanak a vélemények.

2009 tavaszán az akkori szlovák ellenzék - amelynek a Magyar Koalíció Pártja is tagja volt - közös elnökjelöltje lett. Radicová hatalmas támogatást - majdnem egymillió szavazatot - kapott, de a döntő második fordulóban alulmaradt Ivan Gasparoviccsal szemben, aki a kormányzó Smer és a Szlovák Nemzeti Párt közös jelöltje volt.

Többségi elemzői vélemény, hogy az államfői tisztségért folyó vetélkedést a magyar kártya bevetése, a magyar veszéllyel való riogatás döntötte el Gasparovic javára. Tény, hogy kezdetben Radicová nyíltan kiállt a magyarok jogai mellett, de később visszahúzódott, s Gasparovic támadásaira, övön aluli ütéseire nem válaszolt. A magyarok nagy számban támogatták Radicovát, de lavírozása ebben a kérdésben a szlovákiai magyar körökben csalódást keltett.

Az államfőválasztáskor elért sikere következtében a jobboldali ellenzék markáns vezető személyiségévé lépett elő, de ez a helyzet nem tartott sokáig. Rövidesen távozni kényszerült a parlamentből, miután egyik - éppen a szónoki emelvényen lévő - kolléganője nevében is szavazott.

Radicová elismerte hibáját, s önként lemondott mandátumáról. Az idei év elején, amikor Mikulás Dzurinda pártelnök az SDKU régebbi, de máig tisztázatlan finanszírozási ügyei miatt távozni kényszerült a párt választási listájának éléről, Radicová lett a listavezető.

A június 12-i parlamenti választásokon az SDKU a második helyen végzett, és ismét a legerősebb jobboldali párt lett. Nem érdektelen azonban megjegyezni, hogy a párt az idén három százalékkal kevesebbet kapott, mint 2006-ban. Az SDKU parlamenti képviselőinek száma is hárommal csökkent. Radicová elismeri, hogy az eredményt nem tartja sikernek. A Robert Fico vezette Smer ugyan megnyerte a választást, de nem talált koalíciós partnerre, így nem tudott kormányt alakítani. Így került előtérbe Iveta Radicová.

A négy volt ellenzéki jobboldali pártnak viszont együttesen 79 mandátuma lesz az új 150 tagú parlamentben, s ez elég a kormányalakításhoz. Az alakuló négypárti koalíció további három tagja - Kereszténydemokrata Mozgalom, Szabadság és Szolidaritás, Híd - a kezdetektől fogva támogatja Radicová miniszterelnökségét.

Radicovát nagyon ambiciózus, magabiztos többnyire nyugodt politikusnak tartják, aki következetesen halad célja felé. Ugyanakkor azt is beismeri, hogy esetenként nagyon indulatos is tud lenni. Szlovákia politikai életében kivétel, hogy mindezt övön aluli ütések, kulisszák mögötti játszmák nélkül teszi.

Nem kenyere az éles konfrontáció, ezért a nyilvános vitákban gyakran határozatlannak tűnik, mert nem válaszol az őt ért támadásokra. Ezt többen felróják neki, hibának, gyengeségnek tartják. Õ maga politikai korrektségről, tisztességről beszél.

Iveta Radicová 1956-ban Pozsonyban született. Özvegy, férje Stano Radic ismert humorista néhány éve autóbalesetben halt meg. Házasságukból egy lány, Eva született.