A Mardzsa városa elleni offenzíva után az amerikai különleges egységeknek jutott eszébe az a zseniális gondolat, hogy a gerillák ellenállása felmorzsolható, ha Metallica-, Thin Lizzy- és Offspring-számokat hajigálnak feléjük üvöltő hangerővel.

A szövetséges NATO-erők a háború nyolc éve alatt nem igazán tudták megszerettetni magukat a helyi népességgel, és köztudott, hogy az afgánok ki nem állhatják a rockzenét. Ez adta az ötletet a zenei hadviselésre.

A találékony tengerészgyalogosok Mardzsa közelében, egy páncélozott harcjárműn elhelyezett megahangszórókból bömböltetik a dalokat. A zenei nehéztüzérség hatótávolsága egy mérföld.

A baj csak az, hogy a felkelők feltételezett állásai felé szórt metáldalok nem csak a gerillákat kergetik őrületbe. A folyamatos dübörgés a földművelésből élő környék békés lakóira sem hat nyugtatólag, helyi afgán gyerekek a fülüket befogva igyekeznek védekezni a fémes hangzású muzsika ellen.

Brian Christmas alezredes, a helyi amerikai erők parancsnoka sem kimondottan zenekedvelő, közölte, hogy helytelennek tartja a zenei harcászatot, kérni fogja beszüntetését.

Az amerikai hadsereg nem először veti be a hangos zene fegyverét az ellenséggel szemben Ázsiában. A Vöröskereszt jelentése szerint az amerikai vallatótisztek iraki és afganisztáni börtönökben korábban zenei kínzást alkalmaztak, üvöltő dalokkal akadályozták meg, hogy a foglyok elalhassanak.