Spontán privatizáció kezdődött a Szovjetunióban az után, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov lett az állampárt főtitkára - mondta a Politikatörténeti Alapítvány és az ELTE konferenciáján a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanára.

Andrej Kolganov az orosz privatizáció menetét elemezve azt mondta, 1989 előtt az állami vállalatok és azok vezetői saját cégeket alapítottak. Ezek már jogi személyek voltak, ideáramlottak az állami pénzek. A közgazdász szerint lehetetlen volt az orosz állami cégeket piaci áron értékesíteni, mert egyrészt senkinek nem lett volna ennyi pénze, másrészt nem is tudták volna megállapítani, hogy mekkora azok valódi értéke.

Ezért viszont példátlanul olcsón került az állami vagyon néhány üzletember kezébe. Õk azok az oligarchák, akik a rendszerváltás után kialakult monopóliumokat irányítják. Andrej Kolganov szerint az állam szabad kezet adott ezeknek a monopóliumoknak, amelyek a helyzetükből adódóan drasztikusan megemelték az áraikat.

A korrupció lett az állami irányítás fő eszköze. Alapvető konfliktus van a politikai vezetés és a monopóliumokat irányító oligarchák között, de jól kiegészítik egymást, hiszen közösen felügyelik a nemzeti erőforrásokat és a pénz áramlását. Emellett nagy egységben munkálkodnak a dolgozók ellen - mondta az egyetemi tanár.

Andrej Kolganov úgy véli, az állam és a gazdaság nem törődik a dolgozókkal, és reális képe sincs arról, hogy milyen az orosz társadalom szerkezete és állapota.

Előadásában kifejtette: az orosz magáncégek széleskörben, szinte kivétel nélkül megsértik a munkavállalói jogokat. Ezeknek a vállalatoknak ezért nincs is igazi legitimitásuk a társadalom többsége szemében. A cégek új irányítóit nem érdekli a modernizáció, nem akarják, hogy a dolgozóiknak jobb legyen. A politika modernizációs elképzeléseire pedig nem reagál a gazdasági szféra, ezért a privatizációs időszak után kialakult gazdaságpolitikának nem jósol jó jövőt.

A Lomonoszov Egyetem közgazdásza azt mondta, a Szovjetunió felbomlása előtt a teljes állami vagyon 60 százaléka a munkások kezében volt, mostanra ez a szám már csak 20 százalék. 1994. után az óriási mértékű inflációt a lakosság csak úgy tudta kivédeni, hogy eladta a munkahelyében lévő részvényeit, ezzel pedig lényegében elvesztette mindenét.