Ha lenne egy kártyánk, amelyen meghatároznák, hogy mekkora mennyiségű üvegházi gázkvótánk van, akkor azonnal jobban odafigyelnénk a környezetre - dobta fel még a múlt hónapban az ötletet David Miliban brit környezetvédelmi miniszter.

Elképzelései szerint minden állampolgárnak kiutalnának egy olyan elektronikus kártyát, amely anyagilag arra ösztönözné, hogy a lehető legkevesebb fosszilis tüzelőanyagot használjon fel, és ezzel csökkentse a üvegházhatás előidéző gázok kibocsátását.

A gondolatnak megvannak a bírálói. Sokan az emberi szabadságjogok oldaláról támadják, és azt mondják, hogy egy újabb vonulata lenne annak a trendnek, amelynek lényege, hogy az állam egyre inkább megfigyeli polgárait.

A legtöbb nyugati kormány eddig inkább oktatni próbálta a lakosságot, és arra ösztönözte az embereket, hogy álljanak át zöldebb életformára.

Tehát, például energiatakarékos villanykörték felszerelésével, a lakások jobb szigetelésével és a tömegközlekedés használatával csökkentsék kiadásaikat és tegyenek többet a környezetért.

Tényleg megéri?

Az ördög azonban a részletekben búvik meg. Egy ilyen program adminisztrációja például nagyon sokba kerülhet, ami megkérdőjelezheti, hogy költséghatékonnyá lehet tenni a környezettudatos életmódot - mondják a bírálók.

A szabadságjogaikra különösen kényes angol nyelvű országokban pedig az állampolgárok nem repesnének attól a gondolattól, hogy valamilyen okból egy újabb nyilvántartásba kerülnek.

A Reuters által idézett környezetvédők megkérdőjelezik, hogy anyagilag tényleg ösztönző lehet-e a CO2-kártya.

Raymond Kopp, a washingtoni Resources for the Future kutatóintézet egyik munkatársa szerint Amerikában sokan "normális" hitelkártyát sem használnak, ráadásul naponta csak egy-két dollárhoz jutnának, ha részt vennének a programban, ez pedig nem elég ösztönző.

"Elméletben jó ötlet, de nem lehetne ellenőrizni" - fejtegette az oslói Nemzetközi Éghajlat és Környezetvédelmi kutatóközpont vezetője, Paal Prestud.

A tudósok támogatják

A tudósok jelentős része ugyanakkor úgy véli, a szerves fűtőanyagok használata a hőmérséklet emelkedéséhez és szélsőséges időjáráshoz vezet majd, ezért mindekképpen érdemes visszafogni a gázok légkörbe juttatását.

David Flemming brit szakértő már egy évtizede felvetette a személyes gázkvóta ötletét, és úgy véli, nincs más alternatíva.

Elképzelése szerint mindenki kapna egy CO2-kártyát, amelyről pontokat vonnának le, ahányszor az illető üzemanyagot vásárol. Ha az illető túllépné a kvótát, akkor drágábban jutna csak benzinhez.

Azok, akik a limit alatt maradnának, viszont kedvezményeket kapnának. Az EU mindeközben ezzel a szlogennek próbája ösztönözni polgárait: "tekerd le, kapcsold ki, hasznosítsd újra és sétálj!"