Elindult az infláció csökkenése. Mitől lesz tartós a folyamat, hogy látják?

Bízzunk abban, hogy az Európa más országaiban is látott inflációcsökkentés Magyarországon is megvalósul. Természetesen ez nem lesz teljesen magától értetődő folyamat. Számos intézkedést hozott a kormányzat és a jegybank, amely az inflációért felelős, igen szigorú monetáris politikát folytat nemcsak az eddigi lépéseivel, hanem a várható következő lépéseivel is. A jegybanki és kormányzati lépések együttes hatásaként figyelembe véve a külső folyamatokat, az importált infláció alakulását, a magas bázisszintet, az infláció csökkenése folytatódhat, és év végére a kívánt egy számjegyű inflációt el tudjuk érni.

Becsléseik szerint milyen arányban fog ez függeni a külső hatásoktól, az importált inflációtól és a magyar fiskális meg monetáris intézkedésektől?

Az összes elemzés azt mutatja, hogy a megugró infláció Magyarországon és a legtöbb országban is úgynevezett külső importált tényezőkre vezethető vissza. Ha valaki megnézi az energiaárak alakulását, azokban a háború kitörése után nagyon jelentős ugrást látunk, de hál’ Istennek az energiaárak csökkennek, az infláció is csökken. Abban bízunk, hogy ez a folyamat a következő időszakban is fennmarad. Döntően külső tényezők határozzák meg, a háború, az energiaárak ugrása, illetőleg az arra adott, szerintünk nem helyes európai uniós válaszok. A kormányzati intézkedések érdemben hozzájárulnak ahhoz, hogy a külső folyamatok mellett legyen támasza az inflációcsökkenésnek.

Ma már világosan látják, hogy annak mi az oka, hogy az összes szomszédunk közül Szerbiában 15 százalék az infláció, ott a legmagasabb, de még a háborús Ukrajnában is csak 18, az uniós átlag meg 6,1? Minthogyha valamiért minket sújtott volna a legjobban.

Nézzük meg a gazdaság szerkezetét! Amikor az energiaárak növekedéséről beszélünk, akkor azt látjuk, hogy ez Magyarországon nagyobbat ütött, mint a legtöbb európai uniós országban, hiszen Magyarország olajra, földgázra szoruló ország, ezeket az erőforrásokat importáljuk, nincsen hazai kitermelés, de mondhatom a szenet is. Az az energiaáremelkedés, amit a háború és a rá válaszul adott szankciók után láthatunk, 5-6 százalékos jövedelemtranszfert jelentett, tehát GDP 5-6 százaléknyi éves forrás áramlott ki az országból. Más országokban ugyanúgy jelentkezett az energiaárak emelkedése, de ha az energia belső erőforrásokból kerül előállításra, van hazai kitermelésű olaj, földgáz, akkor ez az áremelkedés belső gazdasági szereplőknél csapódik le.

Nem kell kifizetni határon kívülre.

Így van. Tehát amikor azt mondom, hogy jövedelemszivattyú valósult meg az energiaárak növekedésével, akkor arról beszélünk, hogy az országból kiáramlott az említett GDP 4-5-6 százalékának megfelelő forrás. Ez a reálgazdaságra is hatással van és az árak emelkedését is döntően befolyásolja. Ezenkívül azt se felejtsük el, hogy Magyarországon történelmi nagyságú aszály volt, ami jelentősen növelte az élelmiszeripari termékek árát, és a folyó fizetési mérlegünk jelentősen romlott az energiakitettség miatt, ez pedig azzal járt együtt, hogy nagyobb volt a deviza iránti kereslet, az árfolyam is gyengült, ez értelemszerűen az inflációban is megmutatkozott.

Olajat meg szenet valószínűleg számottevő mennyiségben nem fogunk találni Magyarország területén. Az iparunk, a gazdaságunk olyan, amilyen. Energiát kell többfelől beszerezni, hogy ne legyünk kitéve? Mi lesz a megoldás, hogy ez még egyszer ne forduljon elő, ha rajtunk múlik?

A diverzifikáció, az alternatív energiaforrások használata kulcsfontosságú kérdés. Néhány kezdeményezésre, amelyet a kormány elindított az elmúlt 10-12 évben, a háború ráirányította a figyelmet. Tudjuk, hogy milyen jelentős a gázfogyasztás Magyarországon, szinte kizárólag importáljuk a gázt. Arról már kevesebbet beszélünk, hogy hét szomszédos országából hattal van gázvezeték-összeköttetés. Ugyanakkor hiába van nekünk Szlovákia, Szerbia, Románia irányába gázvezetékünk, hogyha a végén ugyanaz az orosz molekula található, mint ami a keleti vezetékeken jöhet. A diverzifikációt, az alternatív beszerzéseket akkor tudjuk megvalósítani, ha ténylegesen megvan a lehetőség nemcsak az orosz, hanem más gáz behozatalára is.

Az LNG-nek van lehetősége, Horvátországon keresztül talán.

Így van, és az LNG-terminálok maximális kihasználtsággal működtek. Van egy szűk áteresztő-képesség. A gáz mellett azért hadd mondjam az alternatív energiaforrásokat. Ma már talán sokan tudják, hogy a napelemes kapacitás meghaladja a négy működő paksi atomreaktornak a kapacitását, és ezen a pályán tovább megyünk már. Nem az volt a kérdés az elmúlt időszakban, hogy vannak-e államilag támogatott napelemprojektek, hanem az, hogy a hálózat elbírja-e azt a nagyon jelentős növekedést, ami a kormányzati vállalásokat is meghaladó mértékű volt az elmúlt időszakban.

Most még szemmel láthatóan nem bírja el, mert ha elbírná, akkor könnyű lenne a háztartásoknak csatlakozni.

Hál’ istennek, hogy erről a problémáról beszélünk, olyan napelemkapacitásokat építettünk ki, ami a hálózat fejlesztését teszi szükségessé. Az alternatíva az lett volna, hogy nem csinálunk semmit.

Nem olyan, hogy megcsináltuk, amikor már nem volt más választásunk?

Nem, ezzel hadd vitatkozzak. Évekkel ezelőtt számos kormányzati program volt lakossági napelempályázatokra, csak az otthonfelújítási program kereteiben a költségeknek az 50 százalékát vissza nem térítendő támogatásként biztosította a kormány. A kormány által prognosztizálthoz képest is nagyobb volt a napelemes kapacitás kiépítése. A hálózatot fejlesztenünk kell, de ez egy sokkal jobb probléma, minthogyha arról tudnánk beszámolni, hogy sajnos nincsenek napenergia-forrásaink. Azt is látni kell, hogy a napelem sem tud minden esetben megoldást adni az energiaproblémákra. Éppen ezért az atomerőmű építését kiemelkedő feladatnak tekintjük. És ebben nem vagyunk egyedül Európában.

Az élelmiszerár-inflációban, ami nálunk rendkívül magas volt, mennyi volt az aszály meg mennyi a kereskedői magatartás?

Egyetértek önnel abban, hogy több eleme volt az infláció növekedésének. Az aszály kétségtelenül nagyon jelentős faktor volt. Emellett a jegybank vezetői fogalmazták meg először a profitvezérelt infláció kifejezést. Az árak emelkedésére a kereslet az első időszakban viszonylag rugalmatlanul reagált. Ez, ha úgy tetszik, negatív hozadéka annak, hogy feszes munkaerőpiac volt, a Covid alatt is megőriztük a 4,7 millió fős foglalkoztatotti szintet. A Covid alatt a 2020-as gazdasági visszaesés idején is növekedtek az átlagos reálbérek Magyarországon, és 2021-ben is növekedtek. A lakossági megtakarítás, a lakossági vagyon nőtt, tehát az áremelkedéseknek a hatására nem történt azonnal jelentős alkalmazkodás a lakosság részéről.

Fizettünk, mint a katonatiszt?

Fizettünk, és bizony, ezzel számos vállalkozás élt, ha úgy tetszik, visszaélt, olyan esetben is emelte az árakat, amikor a költségek emelkedése ezt már nem indokolta. Az online kasszákból azért elég pontos információk van arra vonatkozóan, hogy hol, milyen forgalom van és látjuk az árakat is. Láttunk olyan áremelkedéseket, amelyeket költségoldalon már nem tudtunk megmagyarázni. Látok egy fordulatot ebben a folyamatban, a végtelenségig nem lehet emelni az árakat. Azért a verseny előbb-utóbb kikényszeríti azt, hogy a profitvezérelt infláció helyébe valamilyen más szándék is lépjen, és ezt a folyamatot a kormányzat is segíti. Van egy új árfigyelő online rendszer, ami most lép életbe, éppen azt a célt szolgálja, hogy a versenyt erősítsük, ne éljenek vissza a forgalmazók azzal, hogy radikálisan változó inflációs környezetben nehéz követni az árak alakulását. Kicsit elveszik a fogyasztó, amikor azt látja, hogy ennek is, annak is az ára emelkedett és nem tud választani a különböző alternatívák között. A különböző helyeken elérhető termékeknek az árösszehasonlítását segíti például az online árfigyelő rendszer. Vannak olyan alapvető élelmiszerszerek, amelyeknél az árstop most is él, függetlenül attól, hogy az elmúlt időszakban milyen költségemelkedés volt, a fogyasztók változatlan áron vehetik meg a lisztet, a tejek egy körét vagy például a cukrot.

Arra van elemzésük, hogy az árstopon elvesztett profitot a kereskedő hogy teríti szét minden másra?

Egy olyan időszakban, amikor profitvezérelt inflációról van szó, amikor a kereslet gyakorlatilag rugalmatlanul reagál az árak változására, bármilyen árat lehet érvényesíteni.

Kapitalizmusban élünk, annyiért adják, amennyiért megvesszük?

Így vann. Egy ilyen folyamatban természetesen a kereskedők könnyebben meg tudják azt tenni, hogy azt a veszteséget, amelyet egyes termékeken elszenvednek, más termékekre hárítják át. De változik a fogyasztói attitűd, és az árstopoknak igenis van árcsökkentő hatása, plusz amellett se menjünk el, hogy a fogyasztói kosarak egyénenként változnak. Az az állításom, hogy a fogyasztóknak, a családoknak az árstop igenis segítséget jelentett, mert a vásárló biztosan tudta, ha tejet, lisztet, cukrot, csirkemellet szeretne venni, akkor rögzített hatósági áras terméket tud megvásárolni.

A kiskereskedelmi adatokból az látszik, minthogyha megtanulnánk spórolni, nem?

Így van, egy idő után alkalmazkodik a lakosság. Az árakra az egyik reakció az, hogy olcsóbb terméket vásárol az illető, az is egy reakció, hogy kevesebb terméket vásárol és nyilván ennek az összes folyamatát érzi maga a család is és a nemzetgazdaság is. Az infláció csökkenésében benne van a lakosság alkalmazkodása is.

Addig érdemes fenntartani az árstopot, amíg van inflációcsökkentő hatása, bármekkora is, vagy ameddig van, mondjuk, politikai hatása? A vásárló a boltban látja, hogy a kormány hatására annyi a tej, amennyi.

Minden lépésnek van gazdasági és társadalompolitikai része is. Egy robbanó inflációs környezetben a kormánynak szerintem felelőssége, hogy a lakosságot, a családokat lehetőségeihez mérten megvédje. Ezek a védelmi intézkedések összességében piacgazdasági környezetben kell hogy érvényesüljenek, meg kell találni az összhangot a családok védelme és a piacgazdaság tűrőképessége között. Éppen ezért a robbanó inflációs környezetben nagyon komoly döntés volt, hogy a legjelentősebb gazdasági és társadalmi hatású rezsicsökkentést a kormány megvédi. Amikor árstopokról beszélünk, amikor infláció elleni küzdelemről beszélünk, én első helyre azért azt tenném, hogy Magyarországon 2014–2015 óta számos közszolgáltatás ára limitált. Az első lényeges döntés az volt, hogy az energiaárak növekedése ellenére ezeket a rögzített árakat megőrizzük. Ennek nagyon komoly költségvetési hatása volt, létrejött a rezsivédelmi alap, az idei évben ez több mint 2600 milliárd forintot jelent. Ez GDP-arányosan 3,4 százalék. Ez az ára annak, hogy megvédjük a lakosságot az energiaárak hektikus változásától, megvédjük attól, hogy öt-hat-hétszeresére kelljen emelni a rezsiárakat. Emellett vannak olyan intézkedések, mint az élelmiszerek egy körére vonatkozó árstop, amely szándékaink szerint ideiglenes intézkedés, aminek célja az, hogy addig védjük a családokat, amíg ez a rendkívül magas inflációs szint nem csökken tolerálható mértékre.

Mennyi a tolerálható? Az egy számjegyű? A korábban évtizedeken megszokott három százalék körüli?

Elképzelhető, hogy egész Európában a korábban látott, 1-2-3 százalékos inflációs szintekhez képest a következő években magasabb inflációs számok lesznek. Azt, hogy mi a tolerálható, szerintem az idő fogja eldönteni, és az, hogy az infláció mellett a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási adatok hogyan alakulnak. Van egy határozott célja a kormánynak, hogy év végére egy számjegyű legyen az infláció, folyamatosan elemezzük az adatokat és a kormányzati döntéseket, adatvezérelt módon, a beérkező adatok alapján fogjuk meghozni.

Össze kell állnia, mondjuk, a GDP-ből, a reálbérekből, az inflációból valamilyen mixnek, ami alapján azt mondják, hogy ez az a pont, amikor további lépéseket kell hozni?

Így van. Azt is néznünk kell, hogy mi az, amit a lakosság tolerál. Piacgazdaság körülmények között az árstop egy ideiglenes intézkedés. A rezsi területen egy másról van szó, hiszen azért a gáz és az áram olyan lokális vagy regionális monopol szolgáltatás, amelyet a lakosság egy szervezettől vásárolhat meg, itt nincs meg az a választási lehetőség a családok részéről, ami, mondjuk, más élelmiszeripari termékeknél megvan. Ezért elválasztom a hatósági áras termékeken belül az energiára vonatkozó árakat, lásd földgáz, villamos energia és az élelmiszeripari termékek körét. Piacgazdasági körülmények között hosszú távon nem számolhatunk ilyen stopokkal. Most különleges helyzet van, az adatokat a kormány elemzi, és ennek tükrében dönt az árstopoknak a fenntartásáról vagy kivezetéséről.

Az adatelemzés alapján az idei évre tervezett, de már egyszer módosított költségvetés tartható?

Európa legtöbb országához hasonlóan a magyar kormányzat is reagált az orosz–ukrán háború és az arra adott szankciók miatti új gazdasági helyzetre. Ennek a reakciónak az egyik része az, hogy újraalkottuk a költségvetési törvényt, és ezt az Országgyűlés megvitatta és elfogadta. Ebben az új költségvetésben 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk. Az első félév nehezebb, láttuk az első negyedéves GDP-adatot, ahol csökkenést látunk az előző negyedévhez képest év per év alapon, és a második félévben azzal számolunk, hogy a gazdaság teljesítménye pozitív tartományban lesz, tehát összességében nem recesszió, hanem gazdasági növekedés fogja jellemezni Magyarországot. Németországban a német kormánytól független gazdasági szereplők többsége recessziót vár, tehát bizonytalan környezetben vagyunk és ha az említett német elemzők várakozása igazolódik, akkor rendkívül kedvező fejlemény, ha Magyarországon a növekedés a pozitív tartományban tud lenni.

A pozitív kedvező vagy meglepő fejlemény is volna, ismerve a német meg a magyar gazdaság egymásba fonódottságát?

Való igaz, hogy ami Németországban történik, az döntő befolyással bír Magyarországra is, de hadd hívjam segítségül a múltbeli statisztikákat. A 2013-as növekedési fordulat óta a magyar gazdaság teljesítménye minden évben kedvezőbb volt, mint az Európai Unió átlaga. Ha az Európai Unió gazdaságának teljesítményét és a magyar gazdaság teljesítményét hasonlítom össze, erős korreláció mutatkozik. 2012-ben, amikor az Európai Unió egésznek a gazdasága visszaesett, a magyar gazdaság is visszaesett. 2013-tól az Európai Unió gazdasága növekedett, a magyar gazdaság növekedett, és minden évben nagyobb mértékben, mint az európai uniós átlag. Ez igaz volt a Covid éveire is. 2020-ban az Európai Unió gazdasága bőven öt százalék fölött esett vissza, a magyar gazdaság mérséklődése kisebb volt, tehát a reálkonvergencia ekkor is folytatódott, és igaz ez 2021-re és 2022-re is. 2010-ben 66 százalék körüli volt a vásárlóerő-paritáson számolt magyar GDP az unió átlagához képest. A legutóbbi adat 78 százalékot mutat. Nagyon jelentős gazdasági fölzárkózást látunk, és abban bízom, ha az elmúlt években a magyar gazdaság teljesítménye meg tudta haladni a német gazdaság vagy az Európai Unió átlagos gazdasági teljesítményét, akkor ez sikerülhet 2023-ban is.

Mik a 2024-es költségvetés legfontosabb jellemzői? Egyáltalán, mit látnak 2024-ből?

A gazdaságpolitikai irány egyértelmű, 2010 óta van egy értékalapú gazdaságpolitika, ami meghatározza a költségvetés politikáját is. Ez elsődlegesen fókuszál a munkahelyek létrehozására, a munkahelyek védelmére és a családok támogatására. Az eszközeink, amelyekkel ezeket a célokat szeretnénk elélni, változtak az idők folyamán, de a célok állandók. Ez jellemzi a 2024. évi költségvetési törvényjavaslat főbb karakterét is. A munkahelyek védelme azt jelenti, hogy 2010-hez képest nagyjából egymillió fővel nagyobb a foglalkoztatottak száma. Nagyon jelentős sikernek tartom azt, hogy ezt a magas foglalkoztatási szintet sikerült megőrizni a 2020-as Covid alatti időszakban is és a 2024-es költségvetés is abban a szellemben készült, hogy nehéz időket élünk, de alapvető célunk a magas foglalkoztatás megőrzése.

Hogyan teremt az állam munkahelyet, amikor saját magán szemmel láthatóan spórol, ott munkahelyet veszít, a piacgazdaságban meg a munkáltatók teremtenek munkahelyet, a vállalkozások?

Ha a kormánynak nem lenne semmilyen feladata, akkor azt kellett volna látnunk, mondjuk, a 2004-es európai uniós csatlakozás után, amikor gazdasági konjunktúra jellemezte Európát, amikor az európai uniós források plusz keresletet generáltak, amikor a magyar államháztartási hiány rendkívül magas volt európai uniós összevetésben és a plusz kereslet plusz munkahelyeket kellett volna hogy teremtsen, hogy legalább 4,5 millió a foglalkoztatottak száma. Nem ez volt a helyzet. Tehát igenis, a gazdaságpolitika érdemben befolyással bír a foglalkoztatottak számára. Magyarországon a munkára rakódó adók mértéke kifejezetten magas volt, 2010 után olyan adórendszerbeli változtatást hajtottunk végre, ami a foglalkoztatást segítette, gondolok például a szociális hozzájárulási adókedvezményeknek a kiteljesítésére. Ha valaki munkanélküliségi helyzetből helyezkedett el, akkor a munkáltatónak jóval kevesebb adót kellett fizetni. Ha valaki kismamaként tért vissza a munkaerőpiacra, akkor jóval kevesebb adót kellett fizetni. A személyi jövedelemadó kulcsa csökken, illetőleg a szociális hozzájárulási adó jelentősen csökkent. Ezeknek a lépéseknek jelentős foglalkoztatási hatása volt. Emellett a költségvetés kiadási oldala is segítette a munkahelyek teremtését, először például azzal, hogy akinek a versenyszférában nem volt munkája, annak segély helyett munkát teremtett, ez a START munkaprogram, majd innen sokkal könnyebb volt átlépni a versenyszférába. A covid alatt a 4,7 millió fős foglalkoztatotti szintet nem magától tudtuk megvédeni, a kormány és a jegybank a közös intézkedései keretében rendkívül sok programot indított, adócsökkentéseket hajtott végre, plusz kiadásokat indított el, új beruházásokat finanszírozott, és ezekkel az intézkedésekkel tudtuk megőrizni a 4,7 millió fős foglalkoztatotti szintet. Természetesen ennek megvolt az ára. Az államháztartási hiány és az államadósság emelkedett. Ez az úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitika keretében normális viselkedés volt. 2020-ban a magyar államháztartás hiánya pont olyan szinten, nagyjából 6 százalékponttal emelkedett, mint ami az európai uniós átlag. Ehhez képest a gazdaság teljesítménye jobb volt, mint az uniós átlag, tehát akár azt is mondhatnám, hogy GDP-arányosan ugyanolyan befektetéssel jobb eredményt értünk el, mint az EU-s országoknak a legtöbbje, és ezt a gazdaságpolitikát, a foglalkoztatásra fókuszáló gazdaságpolitikát visszük tovább a mostani nehéz helyzetben a 2024-es költségvetésben is. Ezért az egyik cél a munkahelyek védelme. Olyan adójavaslatokat terjesztünk csak be, amelyek nem gátolják a foglalkoztatottak magas szintjének a megőrzését. A másik lényeges cél a család. Ismerjük a termékenységi számokat. A termékenységi ráta az 1,1-es szintről 1,5 mértékre emelkedett, ami messze van a 2,1-től, tehát nem dőlhetünk hátra, ezzel nem lehetünk elégedettek. De tényszerűen láthatjuk, hogy a 2010 előtti időkben folyamatosan csökkent, utána pedig növekedett, tehát igenis, a költségvetés-politikának, annak, hogy 2024-ben több mint 3300 milliárd forintot fordítunk reményeink szerint, ha az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát, a családok támogatására, kell hogy legyen hatása arra, hogy a kívánt gyermekek megszületnek-e.

A családtámogatási rendszer szerkezete megmarad? Aki már megszokta, hogy mivel kell számolnia, a következő időszakban ugyanezt fogja látni?

A családpolitikának kiszámítható rendszernek kell lenni. A gyermekvállalás nem egy-két éves projekt, hanem nagyon komoly döntés a szülők részéről. Ezt a hosszú távú döntést kell segítenie a kiszámítható családpolitikai környezetnek, éppen ezért mindig kulcsfontosságú elem volt, hogy a családpolitika rendszerét meg kell őriznünk. Természetesen mindig vannak változtatások, mindig elemezzük azt, hogy mi az, amin célszerű változtatni, melyek azok az intézkedések, amelyek hatékonyak, de összességében azt a komplex családpolitikai támogatási rendszert, amit az elmúlt bő tíz évben kiépítettünk, meg kívánjuk őrizni a következő időkben is. Szerintem a költségvetésnek, illetőleg az adórendszernek van egy eleme, ami az általam említett két fontos értéket összekapcsolja és kifejezi, hogy a kormány milyen értékek mellett dolgozik. Ez pedig a családi adókedvezmény rendszere.

Aki dolgozik, annak jár az adókedvezmény.

Így van. Akik dolgoznak, akik tesznek azért, hogy saját maguk egyről a kettőre jussanak és ezáltal az ország felemelkedéséért is tesznek, hiszen a gazdaság támaszát alapvetően a magas foglalkoztatás adja, illetőleg, akik gyermeket vállalnak, azok a személyi jövedelemadójukból, ami európai szinten az általános kulcsot tekintve is igen alacsony, további kedvezményt érvényesíthetnek. A négygyermekes édesanyák, akik gyermekvállalás után visszatérnek dolgozni, szja-mentességben részesülnek.

Mit írtak be növekedésnek, mit írtak be inflációnak? Mekkora a hiány a 2024-es költségvetési tervezetben? Meg a forint-euró árfolyam?

A célokat úgy tudjuk elérni, hogy számolunk az idei évhez képest jelentősebb, konkrétan négyszázalékos gazdasági növekedéssel. Mire építjük ezt? Egyrészről arra, hogy a magas foglalkoztatotti szint jelentős támaszt ad a belső fogyasztásnak, illetőleg a háztartások beruházásának is.

Magyarán lesz pénzünk, amit elköltünk a boltban.

Így van. És miért számolunk azzal, hogy a fogyasztás élénkülni fog? Azért, mert az infláció csökken. Ugyanúgy, ahogy a magas inflációra egy idő után a lakosság, a családok reagálnak, visszavesznek a fogyasztásból, ugyanúgy, ha az infláció lemegy, és ha a feszes munkaerőpiacot meg tudjuk őrizni, akkor a bérek is emelkednek. A munkáltatók rá vannak kényszerítve arra is, hogy megtartsák a munkaerőt, béremelést hajtsanak végre, tehát a bérek emelkedni fognak, s akkor a fogyasztás, véleményünk szerint, növekedni fog.

Milyen ütemben fog növekedni a fogyasztás? Egy csomó mindent nem vettünk meg.

Kétségtelen, hogy vannak elhalasztott fogyasztási elemek, amelyek egy alacsonyabb inflációs környezetben, egy növekvő jövedelmi környezetben jelentkeznek. Azzal számolunk, hogy 2024-ben a háztartások fogyasztása 3 százalék fölötti mértékben növekedhet. Ez a korábbi időszakhoz képest még mindig visszafogottabb. 2022-ben például 6 százalék fölötti volt a háztartások fogyasztásának a bővülése. De az alapüzenet az, hogy míg az idei évben 0 körüli vagy kismértékű csökkenést mutat a háztartások fogyasztási kiadásának az alakulása, addig jövőre pozitív szám lesz. A négyszázalékos növekedésnek ez az egyik támasza. A másik a beruházások alakulása. Itt két eltérő folyamatot látunk. Egyik oldalról az állam a beruházási kiadásokat visszaveszi. Ez az egyik válasz arra, hogy hogyan tudjuk megőrizni az eddigi eredményeket, erőforrásokat hogyan tudunk arra koncentrálni, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrizzük, a rezsivédelmet fenntartsuk. Az államnak számos területen vissza kell venni a kiadásaiból.

Az építőipar nem is örül neki, a vasút, épületek, nem lesz munkájuk.

Legalább két ok miatt is célszerű, hogy az állam a beruházásokat visszafogja. Egyik oldalról van egy költségvetési konszolidációs igény. Ugyanakkor, ha megnézem az európai statisztikákat, azt látom, hogy az állami beruházások GDP-arányos szintje hosszú évekig nagyjából az uniós átlagnak a duplája volt. 2020-ban a válasz a visszaesésre a beruházások növelése volt, 6 százalék körüli volt a magyar állami beruházásoknak a szintje a 3 százalékot némileg meghaladó európai uniós szinthez képest. A 2022-es adat is 5 százalék körüli állami beruházási szintet mutat, tehát európai viszonylatban magas beruházási szintet látunk. Láttunk egy jelentős áremelkedést, és ha az inflációt le akarjuk szorítani, akkor annak az egyik ága, hogy olyan területen vesszük vissza az állami keresletet, ahol a megelőző időszakban az kimagaslóan nagy volt. Az állami beruházásoknak a visszavétele a költségvetési cél mellett az infláció csökkentését is szolgálja. Az állam mellett nagyon jelentős beruházó a vállalati szféra. 2020 eleje óta a bejelentett nagyvállalati beruházások a GDP 14 százalékát érik el. Állami oldalon visszaesik a kereslet, vannak olyan szegmensek, vannak olyan építőipari területek, ahol a vállalkozások érzik ezt a csökkenést, alkalmazkodniuk kell. Lehet, hogy eddig államilag finanszírozott beruházást valósítottak meg az adott építőipari cégek, én bízom benne, hogy lesznek vállalati beruházások, amelyek az adott keresletet biztosítani fogják a cégek számára. Visszatérnék a számokra, négyszázalékos gazdasági növekedéssel számolunk, azzal, hogy az infláció tovább mérséklődik. 2024-ben 6 százalékos inflációval számolunk. ELátunk olyan területeket, ahol az állam visszafog a kiadásaiból, mindennek eredményeképp 3 százalék alatti, 2,9 százalékos GDP-arányos hiánycélt tűztünk ki magunk elé. A gazdasági növekedés és a 3 százalék alatti hiánycél pedig azt eredményezi, hogy az adósságráta tovább csökkenhet. Mintegy 3 százalékpontos csökkenéssel számolunk, ez konkrétan azt jelenti, hogy 67 százalék alatti lehet az évvégi adósságráta 2024-ben.

Már csak a forint-euró árfolyam hiányzik. Azt egy számmal jelölik meg? Az nagy bátorságra vall.

A bátorság helyett inkább azt a kifejezést használnám, hogy következetesek vagyunk. A költségvetési tervezetben 385,5 forintos euróárfolyam szerepel.Hasonlóan a megelőző évek gyakorlatához, a múltbeli tényszámokat vetítjük ki a következő időszakra. Ezt úgy hívjuk, hogy technikai kivetítés. Nem árfolyamprognózist ad a kormány, mi nem mondjuk meg, hogy mennyi lesz a forint‒euró árfolyam, mi a múltbeli folyamatokat vetítjük ki. Miért ezt csináljuk? Mert a forint szabadon lebeg. Nincsen mesterséges beavatkozás a kormány részéről, ami által befolyásolhatná a forint árfolyamát. Nem akarunk olyan üzenetet küldeni a piacok felé, hogy a kormányzat erősíteni vagy gyengíteni akarja a forintot.

385,5 a jövő évre. Ebben a technikai kivetítésben a háború is benne van? Az elmúlt időszakban a forint óriási utakat járt meg.

Így van.

Milyen időtartamra néznek vissza?

Ez több hónap átlagos forintárfolyama. Per pillanat erősebb a forint, de ismétlem, ez több hónap átlagárfolyamának a kivetítését jelenti.

Említette a nyugdíjasoknál, hogy a kormány a reálértékét meg kívánja őrizni. Ez kívánság dolga? A nyugdíjakat törvényben szabályozzák, azt meg kell őrizni, nem?

Így van, meg kell őrizni. De azért emlékszünk a magyar gazdaságtörténetből olyan időszakra, amikor a nehéz gazdasági helyzetre adott válaszul a nyugdíjak vagy a bérek nominális összege is csökkent. A törvények módosításával sok mindent el lehet érni. A nyugdíjaknál a kormány tartja magát ahhoz az ígérethez, amelyet a hatályos törvények is rögzítenek, hogy a nyugdíjak reálértékét meg kell őrizni. Ez azt jelenti, hogy 2024-ben hatszázalékos nyugdíjemeléssel számolunk. Azt is jelenti, hogy a 2024-es költségvetési törvényjavaslatban a 13. havi nyugdíj kifizetésével és ha a gazdaság növekedése a 3,5 százalékot meghaladja, akkor nyugdíjprémium kifizetésével is számolunk.

Az egy mozgó, a gazdasági növekedéshez kötött rész.

Így van, ez egy mozgó tétel. Az összes nyugdíj- és nyugdíjszerű kiadás több mint 6500 milliárd forintot tesz ki a jövő évben és a 13. havi nyugdíj, illetőleg a nyugdíjprémium együttes összege olyan 470 milliárd forint. Ebből a 13. havi nyugdíjnak az összege közel 450 milliárd forint. Bármilyen is lesz a gazdaság teljesítménye, a kormány azzal számol, hogy a teljes 13. havi nyugdíj összegét jövő év elején, februárban ki fogja fizetni, hasonlóan az idei évhez. A nyugdíjprémiumnál egy képlet határozza meg, hogy a gazdaság növekedésének függvényében milyen összegű kifizetés valósulhat meg.

Milyen üteműnek látja a Pénzügyminisztérium a lakossági megtakarítások egy részének állampapírokba terelését?

Ez egy fontos tétel, és nem elsődlegesen azért, mert ebből nagyon jelentős költségvetési bevételt remélünk, hanem ez egy olyan gazdaságpolitikai eszköz, amellyel a megtakarításokat a lakossági állampapírok irányába igyekszünk terelni, mert rendkívül versenyképes alternatívát jelentenek a háztartások, a családok számára. Nagyon sokan a pénzüket folyószámlán tartják és minimális, tizedszázalékos kamatokat tudnak realizálni, míg ha lakossági állampapírokat vennének, akkor a magas infláció mellett is garantálva lenne a megtakarításuk reálértékének a megőrzése. Hiába a rendkívül kedvező állampapír-konstrukció, hiába a díjak nélküli számlanyitás lehetősége a Magyar Államkincstárnál, nagyon sokan nem élnek még ezzel a lehetőséggel, éppen ezért minden eszközzel felhívjuk a figyelmét arra, hogy racionális befektetés az állampapír-vásárlás. Ez nemcsak az egyén számára racionális döntés, hanem gazdaságstratégiai szempontból is lényeges, hogy az államadósság szerkezetén belül mennyi a hazai megtakarítók által finanszírozott rész és mi az az adósságelem, amely külföldi befektetők kezén van. 2010-ben az összes államadósságon belül a lakossági finanszírozás aránya 2-3 százalék volt, ma ez húsz százalék körüli, tehát nagyon jelentős növekedés volt. Európában az első két ország között vagyunk ezzel. Az adósságszolgálat összege a magyar gazdaságon belül marad. Ebből a forrásból később vagy beruházás, vagy fogyasztás lesz, húzza a magyar gazdaság teljesítményét.

Abban nem látnak kockázatot, amit a Magyar Bankszövetség mond, hogy ha kiszívják a likviditást a bankrendszerből, akkor a bankrendszer kevesebb hitelt fog tudni kirakni?

Az első negyedév eredménye a bankszektoron belül 229 milliárd forint, tehát a mostani nehéz helyzetben, ahol a bankszektornak is áldozatot kell vállalni, azért mégiscsak jelentős nyereséget látunk a bankszektor egészében. A múltbeli statisztikák azt igazolják, hogy helyes döntés volt a terheknek olyan szétterítése, ahol a bankszektortól, demás szektortól, az energiaszektortól is többlet terheket vártunk el. A tág horizontot kell nézni. Az a célunk, hogy a magyar gazdaság működőképességét megőrizzük. Alapvető célunk a foglalkoztatottak magas szintjének a megőrzése, ehhez az kell, hogy legyen funkcionális, egészséges bankszektor. Szerintünk a magyar bankszektor egészséges, számos mutatója sokkal kedvezőbb, mint európai versenytársaké. Mi úgy látjuk, hogy a bankszektor hozzá tud járulni a terhek viseléséhez. A tág horizont az, hogy a háború miatti nehéz gazdasági helyzetben, ahol egész Európában a gazdasági növekedési előrejelzéseket visszavették, ahol negatív számokat látunk, ott igenis, a terhekhez mindenkinek hozzá kell járulni. A bankszektortól is elvárunk hozzájárulást, és mi úgy látjuk, hogy a bankszektor képes ezt teljesíteni. Köszönetemet kell kifejeznem minden szereplőnek, aki elfogadja, hogy áldozatot kell vállalnia. A költségvetés összeállításakor pontosan látom, hogy, mondjuk, a költségvetési intézményi szektornál milyen takarékossági intézkedéseket kell végrehajtanunk, a saját kollégáimtól is ezt várom el.

Van más választásuk, minthogy elfogadni? Törvényeket lehet hozni, és akkor különadók sújtják őket. Arra igazából bólogatni lehet, a törvény, az törvény.

Egy-egy kormányzati döntést, egy-egy országgyűlési döntést el lehet fogadni úgy is, hogy az ember kritizálja, csak azt nézi, hogy a saját maga terhei hogyan alakulnak. De úgy is lehet fogadni, hogy a saját szektor adatain túl néz, megnézi az általános világgazdasági helyzetet, megnézi az európai gazdasági helyzetet, megnézi a magyar gazdasági helyzetet, és azt mondja, hogy igen, nehéz helyzetben vagyunk, mindenkinek hozzá kell járulnia a terhekhez. Értem és meg is értem, hogy a bankszektor elsődleges feladata, elsődleges célja a Bankszövetség tagjainak, a bankoknak a védelme.

Meg a tulajdonosaik védelme.

Igen, a tulajdonos védelme, ezt teljesen elfogadom és teljesen természetes dolog. De arra is felhívnám a figyelmet, hogy emlékszünk arra, hogy 2010 után milyen gazdasági helyzetben volt az ország. Emlékszünk arra, hogy az államháztartási konszolidáció, a gazdasági növekedés helyreállítása úgy valósult meg, hogy a bankszektor jelentős terheket vállalt. Akkor is nagyon sok tiltakozás volt, pontosan emlékszem rá, hogy a bankszektor szereplői milyen véleményt fogalmaztak meg, és azt is tudom, hogy ennek az áldozatvállalásnak, ha úgy tetszik, ennek a befektetésnek a bankszektor részéről volt egy nagyon jelentős eredménye, egy nagyon jelentős megtérülése. Ez azt jelentette, hogy a 2010 utáni államháztartási konszolidáció és a növekedési intézkedések meghozatala után a magyar gazdaság egésze nagyon jelentős mértékben növekedett. A Covid előtti öt évben, 2014 és 2019 között a magyar gazdaság átlagosan 4,1 százalékkal bővült, míg az Európai Unió átlaga 2,1 százalék volt. Ennek a befektetésnek pedig nemcsak a magyar gazdaság, hanem a bankszektor is kifejezett kedvezményezettje volt, rekord profitszinteket láthattunk. Minden vállalkozás tudja, ahhoz, hogy profitot lehessen realizálni, be kell fektetni. Ez igaz nemzetgazdasági szinten is. Most abba fektetünk be, hogy megőrizzük a magas foglalkoztatottságot, abba fektetünk be, hogy a magyar gazdaságot növekedési pályán tudjuk tartani és ez a befektetés, bizony költségvetési hozzájárulást igényel számos szektortól. Abban bízom, hogy a bankszektor is és minden szereplő látja, hogy mi a magyar gazdaság működőképességét fenn akarjuk tartani, ez a közös érdekünk, és abban bízom, hogy ők is látni fogják, hogy ennek a befektetésnek meglesz az eredménye. Megvolt az eredménye az előző évtizedben is, és bízom abban, hogy meglesz ennek a befektetésnek az eredménye a következő években is.