A legtöbben azt gondolják, hogy a hőség gazdasági költsége az az aszályban vagy az aszályt követő viharokban jelenik meg, pedig a legnagyobb veszteség sokszor láthatatlan marad, és ez pedig az, hogy egyszerűen kevésbé hatékonyan tudunk dolgozni – hívta föl a figyelmet az InfoRádióban Tölgyes Ágnes, hozzátéve: 30 fok körül van az a fordulópont, ami fölött a gazdaság teljesítménye látványosan csökken.

Extrém hőségben egyrészt csökken a munka termelékenysége, a 30 és 35 fok közötti sávban minden további Celsius-fok emelkedése nagyjából 3 százalékkal csökkenti az egy ledolgozott órára jutó teljesítményt. Másrészt pedig nő az energia és működési költség a megemelkedett hűtési igény miatt, vagyis a cégeknek épp akkor nőnek a költségei, amikor a termelékenység csökken, miközben nő az egészségügyi és infrastruktúra rendszerek terhelése is – mutatott rá a szakértő, kiemelve:

a hőség valódi ára tehát sokszor nem az, amit látunk, hanem az a teljesítmény, amelyet elveszítünk.

Magyarországon azok az ágazatok vannak leginkább kitéve ennek a kockázatnak, ahol a dolgozók közvetlenül megtapasztalják a hőségeket. Ilyen a mezőgazdaság, az építőipar, a logisztika és a többi ipari termelő ágazat.

A mezőgazdaság a legközvetlenebbül érintett ágazat, ahol a sérülékenységet még tovább növeli az aszály és a vízhiány. Ráadásul a hazai szántóterületeknek csak kis része öntözhető, ez jelenleg 3-3,7 százalék között van – jegyezte meg az Allianz fenntarthatóságért felelős igazgatósági tagja.

Az építőipar a szabadtéri fizikai munkavégzés miatt jelenik meg leghamarabb a teljesítmény csökkenése. Itt a kieső munkaórákat sokszor nem lehet teljes mértékben pótolni, ami késésekhez vagy kötbérekhez is vezethet. A feldolgozó- és logisztikai szegmensekben pedig nem csak a dolgozók teljesítménye romlik, hanem nő a hűtési költség is. Magyarul itt kisebb teljesítmény magasabb költségek mellett jelentkezik – tette hozzá.

Hogy mit tehetnek a vállalatok és az állam annak érdekében, hogy a hőség ne váljon egyre nagyobb gazdasági veszteségforrássá, azzal kapcsolatban Tölgyes Ágnes úgy fogalmazott: a legfontosabb felismerés az, hogy

a hőséghez alkalmazkodni kell, mert ez már nem egy rendkívüli helyzet, hanem egyre inkább az új normalitásnak a része.

A vállalatoknál az egyszerű gyakorlati megoldások segítenek a legtöbbet. Ilyen például a munkarend átalakítása, a korábbi műszakkezdés, több pihenőidő elrendelése, árnyékolás és passzív hűtés, vagy energiahatékony klímaberendezések működtetése. Az is fontos, hogy a hőséget üzleti kockázatként kell kezelni, ugyanúgy helyet kell kapni az üzletmenet-folytonossági tervekben, mint bármely más működési kockázatnak. Vagyis nem az a kérdés, hogy lesznek-e hőhullámok, hanem az, hogy mennyire vagyunk rájuk felkészülve – magyarázta.

Mint hozzátette, az államnak is fontos szerepe van, ide tartozik például a városi zöldfelületeknek a növelése, az épületállomány korszerűsítése, az energiahálózat fejlesztése, a sérülékeny csoportok védelme és a hosszú távú alkalmazkodási programok kidolgozása is. Nem az a kérdés, hogy fizetünk-e a hőségért, hanem az, hogy előre költünk-e az alkalmazkodásra, vagy utólag a károk helyreállítására – foglalta össze Tölgyes Ágnes.

A cikk alapjául szolgáló interjút Barkóczi Bence készítette.