Kína lett a globális zöld átállás egyik fő motorja, ez azonban nem a kibocsátáscsökkentés érdekében történt. Bart István klímaszakértő ezt a megállapítást azzal indokolta, hogy Pekingnek nincsenek az üvegházgázok mérséklésre vonatkozó céljai, és az is kérdéses, hogy mikor tud leválni arról a hatalmas mennyiségű szénről, amit felhasznál.

Az Environmental Defense Fund környezetvédelmi szervezet munkatársa a masfelfok.hu oldalon megjelent cikkében azt írja, Kína a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, mégis a zöld célok, illetve a fenntarthatóbb és környezetbarátabb működés katalizátorává vált azzal, hogy olcsó napelemekkel, akkumulátorokkal és villanyautókkal lepi el a világpiacot.

Bart István az InfoRádióban elmondta: Peking nem kizárólag a lakosok és a környezet védelme érdekében pörgette fel a zöld átállást, hiszen így tudja biztosítani az energiabiztonságát. „Ezt a stratégiát igazolja a közel-keleti konfliktus nyomán fenyegető olajválság is” – tette hozzá a szakértő.

Kína egyik legnagyobb problémájának azt nevezte, hogy alig van belföldi olaj- és földgáztermelése, ezért külföldről kell importálnia, ami miatt állandóan függő helyzetben van.

Ha pedig Kína a jövőben esetleg úgy döntene, hogy megtámadná Tajvant, „akkor nagyon könnyen blokád alá lehetne venni az energiaellátáson keresztül”.

Bart István szerint mindemellett gazdasági szempontok is indokolják a tiszta energiák gyors fejlesztését. Emlékeztetett, hogy a kínai gazdaság húzóágazata nagyon sokáig az ingatlanpiac volt, ennek megfelelően rengeteg beruházás, építkezés indult. Az utóbbi időben azonban ez „kifújt”, miután világossá vált számukra, hogy pusztán építkezésekkel már nem lehet rendesen felpörgetni a gazdaságot. Ekkor nyúltak az úgynevezett új energiákhoz, és a prioritás a villanyautó-gyártás lett, majd sorrendben felzárkóztak a szélturbinák, az akkumulátorok és a napelemek is, vagyis

csupa olyan technológia került az előállítás, a gyártás középpontjába, amelyekre egyébként kiválóan alkalmas a kínai ipari struktúra.

Ezzel a stratégiával az utóbbi években sikerült megfékezni a kínai szén-dioxid-kibocsátások növekedését. A legújabb, a napokban megjelenő ötéves terv is kiemelten foglalkozik a zöld átállással. Előírja, hogy Kínában 2030-ra el kell érni azt, hogy a teljes energiafogyasztás 25 százaléka megújulókból származzon. Ugyanakkor Bart István szerint az üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó célok nem egyértelműek ebben a stratégiában, ahogy az sem, hogy mikorra szüntetné meg a távol-keleti ország a szén felhasználását.

„A nagy kérdés az, hogy milyen ütemben tud majd Kína leválni arról a kolosszális mennyiségű szénről, amennyit jelenleg eléget.

Kína a világ összkibocsátásának majdnem az egyharmadáért felel. Iszonyatos mennyiségű szén-dioxid-kibocsátással jár együtt a kínai ipari tevékenység, aminek a nagy része mind a mai napig szén”

– magyarázta a klímaszakértő.

Bart István úgy fogalmazott, a kibocsátáscsökkentés Kína számára továbbra is inkább az energiaátmenet járulékos haszna és nem elsődleges cél. A Klímastratégia 2050 Intézet igazgatója hozzátette: ez nem feltétlenül probléma, ugyanakkor a világszintű kibocsátáscsökkentés szempontjából nem megnyugtató.