A mesterséges intelligencia valóban el fog venni munkákat, de közben új keresletet, nagyobb termelékenységet, és jólétet is teremt. A Magyarországra érkező beruházásokkal Európa esélyt kap, hogy csökkentse versenyképességi hátrányát – mondta el Daniel Küpper, a BCG tanácsadócég ügyvezető igazgatója és senior partnere a Portfolio-nak.

A szakértő elmondta, hogy a történelem minden ipari forradalma ugyan rövid távon munkahelyeket szüntetett meg, de hosszú távon sokkal nagyobb gazdagságot teremtett. Az automatizáció számos munkakört meg fog szüntetni véleménye szerint, meg fog nőni a „sötét gyárak” aránya.

Küpper úgy véli, 2050-re a gyártási folyamatok mintegy 70 százaléka fog ilyen, sötét gyárakban történni. Ugyanakkor ez a termelékenység növekedéséhez fog vezetni, amely az „egyetlen valódi módja” a jólét megteremtésének – a növekvő jólét pedig mindig új keresletet generál.

Többet fogunk fogyasztani és utazni, több szabadidőnk lesz. Ahogy a társadalmak gazdagodnak, egyre többféle terméket engedhetnek meg maguknak, ez új iparágakat hoz létre, végül új típusú munkák fognak megjelenni.

Úgy fogalmazott, hogy

az MI már most is valódi gazdasági hatást gyakorol.

A Microsoft valódi értékteremtést hajtott végre, amikor beépítette az AI-alapú Copilot funkciókat, illetve közben meg is emelte az Office 365 előfizetések árát, fogalmazott. Ugyanakkor a vállalati folyamatok mélyreható átalakulása még nem történt meg, továbbra is ugyanazok az emberek végzik ugyanazt a munkát.

Ugyan az MI segítségével gyorsabban végzik munkájukat, de a termelékenység nem fog nőni érdemben anélkül, hogy változtatnánk a folyamatokon. Amint az AI köré újratervezik a munkafolyamatokat, tehát feladatokat vonnak össze, szerepeket újradefiniálnak, akkor fog nőni makroszinten a produktivitás.

A négynapos munkahét 2050 körül válik reális kérdéssé

– fogalmazott Daniel Küpper.

A termelékenység növekedésével kapcsolatos fenntartásai ugyanígy igazak a gyárak területén is, derül ki az interjúból. Sok cég az MI-t és a robotikát önálló eszközként látják, nem pedig egy egységes rendszer részeként. A szakértő példaként hozta, hogy sok vállalat ma is úgy tekint az automatizációra, mint egyszerű helyettesítésre.

Egy adott dolgozó például a munkafolyamat mellett vizuális minőségellenőrzést is végez. Ha őt lecserélik egy robotra, továbbra is szükség lesz mellette az emberre, így nem történik valódi megtakarítás. Valódi hatás csak úgy érhető el, ha az egész folyamatot újratervezik.

A gyárakkal kapcsolatban kitért arra is, hogy a jelenlegi geopolitikai bizonytalanság miatt egyre több cég tér át arra, hogy a helyi piacra helyben gyártson – az úgynevezett „local-for-local” modellre. Ebben az értelemben a feszültségek még segíthetik is Európát, számos amerikai, kínai, és ázsiai vállalat most kifejezetten az európai termelést erősíti.

A BYD és a CATL is itt épít gyárakat, mivel

Magyarország rendkívül költséghatékony.

Továbbá, ugyan az USA és Kína a vezetők az MI-technológiák kifejlesztésében, de az ipari alkalmazásokban Európa jár az élen, mondja a BCG egy friss, globális felmérése. Küpper úgy fogalmazott, hogy az európai ipar világszínvonalú a folyamatkezelésben, a mérnöki precizitásban, és az integrációban, és éppen ezekre van szükség az MI nagyléptékű bevezetéséhez.

A digitalizáció, automatizáció szempontjából viszont korábban Németország világelső volt, de mára Kína átvette a vezetést. A szakértő 2011 óta követi nyomon a ipari digitalizációs előrehaladást, és megállapította, régebben az autógyártók voltak az élmezőnyben, de mára az elektronikai gyártás szektora felzárkózott, sok helyen le is előzték őket. Az amerikai üzemek még mindig messze elmaradnak a gyakorlati bevezetésben.

Az egyik fő hajtóereje az automatizáció elterjesztésének a demográfiai nyomás lehetne. Az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül hétmillió munkanélküli van, és ugyanennyi betöltetlen állás. Sokan ráadásul nem szeretnének ismétlődő, monoton gyári munkát végezni. Európában hasonló a helyzet. Ázsiában kisebb ez a fajta nyomás, emiatt is meglepő, milyen gyorsan halad Kína.

Az Amerikától való technológiai függés, illetve az USA felé meglévő katonai kiszolgáltatottság viszont létező dolgok, ezeken változtatni kell, ha valódi geopolitikai önállóságot szeretnénk, tette hozzá. Az MI állandó integrációját még kevéssé veszik komolyan a vállalatok, minden nagy gyártónál „tucatnyi pilot projekt fut”, tette hozzá.

A megoldás a szoftveralapú gyár lenne, ahol minden rendszer egyetlen gombnyomással frissíthető vagy újrakonfigurálható. Szükségesek az egységes adatstruktúrák, a szabványosított szoftverarchitektúra, a valós idejű adatkapcsolat. Mindemellett a bevezetéshez mindenképpen szükséges a dolgozók támogatása is.

Európa első számú célja az kell legyen, hogy az ipari termelést itt tartsa

– mondta el Küpper.

A feladat, hogy kezeljük az átmenetet, az embereket átképezzük, új szerepekbe segítsük. „Nem mindenki lesz MI-mérnök”, de sokan jobb, érdekesebb munkákhoz fognak jutni. Azok számára is lesz kereslet, akik más szektorokban tudnak elhelyezkedni, különösen az Európában jelenleg is munkaerőhiányos ágazatokban.

Az ügyfélszolgálatok, call centerek véleménye szerint szinte teljesen automatizáltak lesznek, a vendéglátásban viszont más a helyzet. Az ügyfélkapcsolati munkák sokáig emberiek maradnak, mint például a recepciósok munkája. A háttérfeladatok viszont véleménye szerint mind automatizálódni fognak.

Valószínűleg ma biztonságosabb pincérnek lenni, mint gyári operátornak

– értékelte a helyzetet a szakértő.