Ugyan továbbra is a földgáznak jut a legmeghatározóbb szerep a hazai távhőellátásban, vitathatatlan erősödést mutat a geotermikus, illetve a biogáz, a depóniagáz és a szennyvízgáz felhasználása is. Úgy, hogy közben közel a felére esett – 2016 és 2019 között – a szén alkalmazása, ami jól tükrözi azt a célt, hogy az ország minél kevesebb károsanyag-kibocsátás mellett termelje meg a szükséges távhőt – emelte ki az InfoRádiónak a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal szóvivője.

A távhő nagy előnye ugyanis, hogy

mindenféle energiahordozó felhasználásból készült hőenergia befogadására képes.

Scherer Zsolt egyetértett, ugyan a geotermikus energiában rejlő lehetőségeknek a kiaknázása, vagyis a beruházásigényük jelentősebb, mint mondjuk a földgázzal történő hőtermelés, ennek ellenére hosszú távon – figyelemmel az európai uniós irányokra – Magyarország céljának az kell lennie, hogy minél több megújulóval, minél több zöld energiával lássa el az otthonok fűtését, amire jó példával szolgálhat akár Győr, akár Miskolc és Hódmezővásárhely.

A földgáz – az említett periódusban – egy nagyon lassú csökkenő tendenciát mutat, azonban továbbra is meghatározó a szerepe. A szóvivő emlékeztetett, annak idején, a távhő kialakulásának lényege abban állt, hogy a szocialista nagy iparvállaltok úgynevezett hulladékhőjét hasznosították a lakosság fűtésére, mára azonban a rendszer átalakult. Olyan hőtermelők jöttek létre, amelyek profilja vagy kifejezetten a távhőnek a hőtermelése, vagy egy kapcsolt rendszer működtetése, amiben egyrészt villamos energiát, másrészt hőt is képesek termelni. Mindebben pedig kiváló energiahordozónak bizonyult a földgáz.

Ennek ellenére a lassú visszaszorulása figyelhető meg – ami kívánatos is, jegyezte meg a szakember, hogy maradéktalanul teljesüljön az ország dekarbonizációs programja, csökkentve a szén, a szén-dioxid, a szén-oxidok kibocsátását –, részben az egyéb energiahordozok előretörésének, részben az enyhébb teleknek köszönhetően.