Hét bankra összesen 954 millió forintos bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal (GVH): a Budapest Bank 188 millió, az OTP Bank 281 millió, az MKB 84 millió, a CIB 91 millió, az Erste 107 millió, a K&H 127 millió, az ING 90 millió, továbbá a Visa és a Mastercard 477-477 millió forintos bírságot kapott.

A szankció indoka, hogy a magyar bankok a Visa és a Mastercard kártyákra egyaránt érvényes, mindkét társaság esetében azonos mértékű bankközi jutalékot állapítottak meg, ami alkalmas a piaci verseny korlátozására.

A GVH a kártyatársaságok magatartását is jogsértőnek minősítette, mert a vállalkozások magatartása tette lehetővé, hogy a bankok versenykorlátozó megállapodást kössenek.

A versenykorlátozó megállapodást megkötő bankok és a két kártyatársaság bírságot kapott, a megállapodáshoz utólag csatlakozó pénzintézetek esetében csak jogsértést állapított meg a GVH - tartalmazza az intézmény közleménye.

A hazai bankok még 1996-ban megállapodtak arról, hogy a Visa és a Mastercard kártyákra azonos mértékű bankközi jutalékot állapítanak meg. Emiatt a két kártyatársaság közötti verseny, továbbá a kártyaelfogadó bankok közötti verseny csak torz, korlátos módon alakulhatott ki.

A bankok megállapodása ugyanis közvetetten befolyásolta (egységesítette) a bankkártyával való fizetés lehetőségét biztosító kereskedők által fizetendő díj mértékét. Pedig ez a díj a bankkártyaolvasó terminálokat biztosító bankok közötti versengés egyik legfontosabb tényezője.

A GVH szerint a verseny feltételei adottak lettek volna, hiszen
- részben más bankok voltak a tagjai a Visa és megint mások a Mastercard rendszerének, ami normális esetben eltérő bankközi jutalék alkalmazásához vezethetett volna;
- a nemzetközi bankkártyás tranzakciók díjai eltérőek voltak a Visa és a Mastercard esetében;
- 1996 előtt a két kártyatársaság eltérő díjakat alkalmazott;
- 2008-tól a megállapodás felmondását követően ismét eltérő díjak érvényesülnek.

A Mastercard és a Visa részt vett a verseny korlátozásában, hiszen
- a két vállalkozás szabályzata lehetőséget adott arra, hogy a magyar bankok közösen, mindkét kártyatársaságra azonos díjakat állapíthassanak meg;
- nem életszerű, hogy a két vállalkozás ne tudott volna a bankok magatartásáról;
- a bankok is elismerték, hogy kezdetben a két vállalkozás kifejezetten segítette őket egyezségre jutni.

A GVH indokoltnak tartotta bírság kiszabását is azokra a szereplőkre, akik tevékenyen részt vettek a versenytorzító megállapodás létrehozásában. A megállapodás ugyanis versenytársak közötti kapcsolatot érintett, annak kifejezetten versenykorlátozó célja is volt, és hogy hosszú ideig éreztette hatását.

A bírság alapjául a 2004-2007 években országosan kifizetett bankközi jutalék jogcímen az összes kibocsátó banknál befolyt teljes összeget vette a versenyhatóság. A bírságösszegek megállapításánál a GVH figyelembe vette az érintett bankok 1996-os és mai piaci súlyát egyaránt.

Jelentős enyhítő körülményekként tekintettel volt a GVH arra, hogy az eljárás alá vontak
- maguk is felismerték, hogy a bankközi jutalék mértékén változtatni kellett volna;
- az eljárás együttműködő magatartást tanúsítottak, így például a jogsértés feltárását, a történeti eseményeket pontosabban megvilágító, saját versenyjogi felelősségük megállapításához szükséges iratokat maguk szolgáltatták;
- az eljárás megindulását követően tevékenyen együttműködtek, jelentős anyagi terhet jelentő kötelezettségvállalási javaslatot dolgoztak ki;
- a megállapodás egyes elemeiről tudomással bírtak állami szervek;
- részben hasonló megállapodásokat az EU Bizottság ezidáig nem sújtotta bírsággal.

A két kártyatársaság esetében ugyanezen, az enyhítő körülmények fényében csökkentett összeget szabta ki bírságként a GVH.

A bankok jóhiszeműen jártak el

A Versenyhivatal határozata által érintett bankok (tehát a Budapest Bank, Erste Bank, ING Bank, MKB Bank, K&H Bank, OTP Bank) közös nyilatkozatban közölték: az aláíró bankok az írásos határozat kézhezvétele után egyénileg mérlegelik, hogy bírósághoz fordulnak-e jogorvoslatért.

Felhívják a figyelmet, hogy a ezzel szemben, bár a fogyasztó számára elsőre nem nyilvánvaló, de a készpénzhasználat - a készpénz fizikai előállításának, szállításának, őrzésének, kezelésének költségei révén - mind a nemzetgazdaság, mind a kereskedők, mind a vásárlók számára végeredményben magasabb költségekkel és nagyobb kockázattal jár, mint a bankkártyával történő fizetés.

A vizsgálat tárgyát képező bankközi jutalék a bankkártyát kibocsátó, illetve az azt elfogadó bankoknak, valamint a kártyatársaságoknak a bankkártyás fizetéseknél felmerülő költségeit fedezi, és egyidejűleg biztosítja, hogy a vásárlás során a kártyahasználat a fogyasztó számára ingyenes legyen, ami egyértelműen a fogyasztók érdekeit szolgálta és szolgálja. Ennek a jutaléknak az alkalmazása nemcsak Magyarországra jellemző, hanem a legtöbb európai országra, továbbá a világ számtalan országára egyaránt.

E költségelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kiszámítható piaci viszonyok között a magyarországi bankok az elmúlt másfél évtizedben világszínvonalú, megbízhatóan működő bankkártya-rendszert alakítottak ki - olvasható a közleményben, amelyben az érintett pénzintézetek hozzáteszik: a bankok jóhiszeműen jártak el, együttműködésük mindvégig nyilvános volt, azt a Magyar Nemzeti Bank tudtával és közreműködésével végezték.