A Tisza-parti város állatkertjének egyik nőstény lámája, Karola április végén napközben adott életet utódjának, így a születésnek a látogatók is szemtanúi lehettek, és azóta is megfigyelhetik, hogyan fejlődik napról-napra a kanca.

A szegedi állatkert egyik különlegessége, hogy az óvilági kétpúpú teve mellett valamennyi dél-amerikai tevefélét bemutatja, a lámát, annak ősét, a guanakót, a vikunyát és háziasított változatát, az alpakát is. Az összes teveféle - beleértve az óvilági két- és egypúpúakat is - ősei Észak-Amerikában fejlődtek ki, majd onnan vándoroltak át a többi kontinensre, "őshazájukban" kipusztultak.

A lámákat mintegy hatezer éve háziasították a vad guanakóból a mai Peru hegyvidéki területein. Elsősorban teherhordásra használták, de ették húsát, bőrét és szőrét feldolgozták, zsírjával világítottak, trágyájával tüzeltek, sőt, esetenként meg is lovagolták. Idővel a legfontosabb háziállattá vált az Andok prekolumbián indián kultúráiban. A spanyolok hódítása után, vagyis a lovak, szamarak és juhok érkezésével a szerepe csökkent, ma már inkább hobbiállatként tartják világszerte.

A lámák testhossza 1,5-2 méter, magasságuk 110-120 centiméter, tömegük 120-150 kilogramm. Gyapjuk hosszú szálú és tömött, lehet barna, fekete, fehér színű, és az állatokat foltok és pettyek is tarkíthatják. Kizárólag növényevők, fűféléket, lágyszárú növényeket, cserjéket, zuzmókat fogyasztanak.

A lámák rendkívül szívósak, teveféléhez illően a szomjazást is jól tűrik, 45-60 kiló terhet cipelve naponta 25 kilométert is meg tudnak tenni.