"Állandó nyomás alatt élek, hogy kevesebb üzemanyaggal repüljek, mint amivel nyugodtnak érezném magam" - mondta egy pilóta a Reader's Digestnek. "A légitársaságok mindig a profitot nézik, és ha túl sok üzemanyagot szállítasz, akkor túl sokat is égetsz el... gond csak akkor van, amikor egy vihar vagy késés miatt kezd kifogyni az üzemanyag. Ilyenkor alternatív repteret kell találni - mondta a pilóta.

A Digest "13 dolog, amiről a szakértők nem akarják, hogy tudj" rovatában ezúttal az utasszállító repülőgépek vezetői vallottak munkájukról és nem mondtak túl megnyugtató dolgokat.

Egy kapitány arról beszélt, hogy csak a legszükségesebb információt osztják meg az utasokkal. "Azt például nem, hogy leállt az egyik hajtómű. Nem akarunk rájuk ijeszteni".

Egy másik pilóta azt mondta: a légitársaságok úgy állítják be, mintha egy út a valóságban tovább tartana. Ezzel nagy valószínűséggel pontosan tudnak megérkezni és így javítják a statisztikájukat. "Azt mondják, hogy egy út két óráig tart, pedig valójában 1 óra 45 percig" - jegyezte meg a pilóta.

Arról sem tudnak az utasok, hogy a regionális légicégeknél nem olyan szigorúak a biztonsági előírások és a pilóták nem olyan képzettek, mint a nagy légitársaságoknál.

Egyes repterek nagyon rövid leszállópályával rendelkeznek, ezért lehetetlen finoman letenni a gépet - mondják még. A pilóták szemében nem népszerű repterek között ott van a washingtoni Reagan National, a John Wayne, a Chicago Midway és a Jackson Hole. "A John Wayne közelében gazdag népek élnek, akik nem szeretik a zajt. Eljárást indítottak és ezért szinte ballisztikus rakétává kell változtatnunk a gépet, ahogy felszálltunk - mesélte egy pilóta.

Volt, aki azért értetlenkedett, mert a levegőben, ahol bármi történhet, szabadon járkálhatnak az utaskísérők forró kávéval, a földön viszont, ahol lassan gurul a gép, be kell szíjazniuk magukat. Egy pilóta bevallotta: néha nem kapnak ebédszünetet és azért késleltetik a gépek indulását, hogy enni tudjanak. "A szabályok megengedik, hogy heti 16 órát dolgozzunk szünet nélkül. Még egy kamionos is többet pihenhet"- mondta. Egy másik pilóta pedig megjegyezte: "lehet, hogy egyenruha van rajtam, de ne tőlem várjanak útbaigazítást, amikor eltévednek egy repülőtéren." Annyi reptéren fordulnak meg ugyanis, hogy fogalmuk sincs, mi merre van.

Nem véletlen, hogy az összes közlekedési mód közül a repülés a legbiztonságosabb - reagált a Reader`s Digest cikkére az InfoRádiónak Kiss Kálmán pilóta, aki 30 éve vezet repülőket.

"Legelőször a pilótának törik be az orra, ha baj van, már csak a helyzeténél fogva is " - fogalmazott. Hozzátette: nem hiszi, hogy bármelyik pilóta pénzért felszállna azzal a tudattal, hogy "vagy megússza, vagy nem."

Ami a cikk üzemanyag-mennyiséggel kapcsolatos részét illeti: Kiss Kálmán elmondása szerint valamennyi légitársaság pilótája úgy száll fel, hogy a ha a célállomáson nem tud valamilyen okból leszállni, biztonságosan eljusson egy másik, sőt egy harmadik reptérre is. Mindig van tehát egy optimális mennyiségű tartalék kerozin, amennyivel le-, illetve fel lehet szállni.

A pilóták engedélyét továbbá nem az alkalmazó légitársaság adja ki, hanem a mindenkori légügyi hatóság, amely független magától az anyacégtől. Minden pilóta minden évben újravizsgázik, így nem lehet különbséget tenni köztük aszerint, hogy kisebb vagy nagyobb társaságnál dolgozik-e - hangsúlyozta a szakember.