A sólyom valószínűleg pihen a jégen, és más tengeri madarakra, például sirályokra vagy lummákra vadászik a ragadozó madaraknál valaha megfigyelt legnagyobb téli mozgáskörzetében. A felfedezés Kurt Burnham ornitológus nevéhez fűződik, aki az amerikai High Arctic Institute és a brit Oxfordi Egyetem munkatársa.

Õ maga is meglepődött a jelenségen, az északi sólymok ugyanis nem mozognak a földtömegek között, hanem ténylegesen a jégtáblákon vagy az úszó jégen töltik a tél jelentős részét.

Eddig minden sólyomról úgy hírlett, hogy szárazföldi madár. Burnham oxfordi kollégájával tanulmányozta az északi sólyom (Falco rusticolus) szezonális mozgását, 48 madárra rögzítettek rádiós nyomkövetőt.

A vizsgált madarak Grönland három részén költöttek: az északnyugati Thuleban, a nyugati Kangerlussuaqban, valamint a keleti Scoresbysundon.

Míg a nyugati egyedek téli mozgáskörzete 400 és 6600 négyzetkilométer közt váltakozott, a keletieké 27 000 és 64 000 között. Egyeseknek nem is volt lehatárolható mozgáskörzetük, hanem állandóan úton voltak.

Más kutatók korábban is láttak jéghegyeken ülő, illetve az óceán felett repülő északi sólymokat, de eddig úgy hitték, hogy csak rövid ideig vadásznak a tengeren, majd visszatérnek a szárazföldre - magyarázta Burnham a BBC hírportálnak.

Az, hogy a tél nagy részét a tengeren töltik e madarak - ráadásul egyesek hatalmas területet is bejárnak -, azt mutatja, hogy mennyire alkalmazkodóképesnek kell lennie az északi sólyomnak ahhoz, hogy túlélhesse a zord körülményeket, és szaporodhasson.