Az emberek gyakran adnak hangot csodálatuknak párducokról, impalákról vagy akár saskeselyűkről készült felvételek láttán, elolvadnak a gyönyörűségtől az egymás nyomában lépegető kedves pingvineket szemlélve, és még olyan egzotikus fajok példányait is sokszor kedvtelve nézegetik, mint a medúza, a polip, az imádkozó sáska vagy éppen a rák.

Ám vannak olyan állatok is, amelyek az embert rendszerint hátrahőkölésre késztetik, és undorodó felkiáltást váltanak ki: uh, brrr, juj! Ne kerteljünk: akadnak lények, amelyek az ember szemében csúfak. Egyesek közülük alattomos módon, mások azonban nyilvánvalóan, egyszerűen csak visszataszítóak. S noha a rondaság tudománya messze elmarad a szépségétől, amely például a szupermodellek arcberendezését behatóan elemzi, léteznek kutatók, akik megpróbálják feltárni, miért tartunk szörnyen csúfnak egyes állatokat, amelyek különben nem fenyegetnek méreggel, és nem is eszik el előlünk a táplálékot.

Az egyik legcsúnyább lény éppen a csillagos vakond, amelynek közelképe Nancy Kanwiser, a Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója szerint "azért riasztó, mert olyan, mintha az állatnak nem is lenne pofája, vagy mintha fejét elvitte volna valamiféle robbanás". A blobfish (Psychrolutes marcidus), ez az Ausztrália mélytengeri vizeiben élő hal viszont éppen ellenkezőleg, egyetlen szétolvadó arcnak tűnik, hatalmas orral és elhúzott szájjal, mintha egy karikaturista alkotta volna.

Aztán ott van a borneói proboscis majom (Nasalis larvatus) vagy az elefántfóka hímje, amelyeknek nyúlványszerű orra ellenérzést kelt, akárcsak a vámpírdenevér a maga borotvaéles fogazatával. A rücskös varacskos disznó trapézszerű feje is mintha Pablo Picasso Guernicájából lépett volna elő, rokona, a babirussza pedig még ijesztőbb lehet sokak számára.

Ezek a benyomások azonban a tudósok számára nem az érintett állatról nyújtanak tájékoztatást, hanem arról, hogy mit tart az ember ijesztőnek és zavarónak, vagy más szempontból arra világít rá, hogy miként dolgozza fel az ember az egy pillanat alatt szerzett vizuális információt, hogyan forgatja meg, bontja le és állítja olyan emberi perspektívába, amelynek valamilyen értelmet tulajdonít.

"Senki nem találná a csillagos vakondot csúnyának, ha orrcsillaga sugárzóan kék lenne - jegyezte meg Denis Dutton, az új-zélandi Canterbury egyetem művészeti és filozófiai tanára. - Ám a rózsaszín orr anyagának hasonlatossága az emberi húshoz befolyásolja érzékelésünket: a normális, egészséges emberi húsra vonatkozó fogalmaink perverz megsértésének érezzük a látványt".Állatvédők rámutatnak arra, hogy amikor kutatók arról döntenek, mely fajok érdemlik meg az alapos tanulmányozást - vagy éppenséggel védelmet -, tudniuk kell, hogy esztétikai előítéletek is közrejátszhatnak választásukban. Morgan J. Trimble, a Pretoriában működő Dél-afrikai Egyetem munkatársa kollégáival csaknem kétezer állatfajra vonatkozó irodalmat vizsgált át, és arra az eredményre jutott, hogy a tudósok is elfogultak lehetnek, egyes fajokat kevésbé behatóan tanulmányoznak, mint másokat.

Trimble szerint minél inkább hasonlónak találjuk az állat valamely testrészét az ember megfelelő testrészéhez, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy csúfnak fogjuk tartani. Hasonlóan vélekedik Denis Dutton is. "Az elefánt ormánya nem kelt ellenérzést, mert egyáltalán nem hasonlítható máshoz, de a proboscis majom megnyúlt orra eléggé hasonlít az emberére ahhoz, hogy párhuzamba állítsuk vele" - fejtette ki.

Emberi tulajdonság az is, hogy megriaszt bennünket a betegség vagy a betegesnek vélt torzulás. "Ez mindenre vonatkozik... Tehát bármire, ami komolyan aszimmetrikusnak látszik ott, ahol szimmetriát várunk, ami szokatlanul rücskösnek, szabálytalannak tűnik ott, ahol sima felületet feltételezünk, vagy ami példának okáért azt a benyomást kelti, hogy paraziták és férgek mászkálnak a bőrön" - jegyezte meg Geoffrey Miller új-mexikói kutató.

Ám a rút állatokat egyáltalán nem érinti, hogy az ember annak találhatja őket - és azokat sem érdekli ez a vélemény, akiknek olyan házi állatuk van, amelyet mások riasztónak vagy csúnyának gondolnak.

A klasszikus szépséget könnyű felfedezni, ám léteznek más szempontok is: a nehéz, szokatlan vagy a csúnya dolgok iránti fogékonyságot sokan éppen a kifinomultság egyik jelének tekintik, egyfajta útlevélnek a művészeti avantgárdhoz. Minden attól függ, hogy miként fogjuk fel. "A szépségre a rajta esett sérelem is felhívhatja a figyelmet" - idézett egy érdekes véleményt az amerikai lap.

A csillagos vakond orrának másokat elborzasztó érzékelő nyúlványait más megközelítésben akár a hajnal rózsás ujjainak is lehet minősíteni...