A biológusok érvelése szerint a teknősöknek ebben a kritikus életszakaszában nagyobb veszélyt jelent a fogság, mint a jelenleg Texas partjaitól több mint 400 mérföldre hullámzó olajos víz. Tapasztalatok szerint elnyújtott fogságban nem fejlődnek ki megfelelően a teknősök navigációs és élelemszerző képességei, ez pedig jelentősen csökkenti hosszú távú túlélési esélyeiket.

A szabadon engedett teknősök az atlanti fattyúteknős (Lepidochelys kempii) kihalófélben lévő fajához tartoznak. A kifejlett korában 1 méteres, 45 kilogrammos tengeriteknős-féle csak az Egyesült Államok és Mexikó partjai mentén honos.

Az Egyesült Államokban fogságban is tenyésztenek atlanti fattyúteknősöket a faj védelme érdekében. Egy Texas állam déli partjainál fekvő természetvédelmi területről (Padre Island National Seashore) minden évben szabadon engedik a keltetőkben világra jött teknősök egy részét. Idén az olajszennyezés kérdésessé tette a hagyományos eseményt, egy 14 szakemberből álló kutatócsoport több napi egyeztetés után, június 8-án végül mégis mellette tört lándzsát.

Június eleje óta több száz kisteknőst engedtek el Texas partjainál, s e hét első felében újabb nagyobb csapat szabadon bocsátását tervezik.

Egyes kutatók, környezetvédők és teknősbarátok bírálták a döntést, mivel szerintük a hurrikánok, viharok és a szezonálisan változó tengeri áramlatok könnyen nyugat felé, a teknősök útjába sodorhatják a szennyezett vizet.

Az amerikai Fish and Wildlife Service múlt hét közepi adatai szerint a Mexikói-öböl térségében az olajkatasztrófa óta 167 olajjal borított tengeri teknőst gyűjtöttek be élve, legalább 482-t pedig holtan.