A dentális plakk nem más, mint a foglepedék, amelyet a fogak és a szilárd szájképletek (tömések, koronák, hidak, kivehető pótlások) felszínén megtapadó ételmaradványok, baktériumok, hámsejtek, immunsejtek hoznak létre.

Még egy gyakorlatlan szem is képes megkülönböztetni egy gondosan tisztított, fényes felületű fogat a hasonló árnyalatú, de mattabb fogtól, amelyet plakk borít - magyarázza Benkő Krisztina, az Oxygen Medical fogszakorvosa.

Ennek az anyagnak mindössze 20 százaléka a szilárd állomány, 70 százalékban baktériumok alkotják. Önmagukban a baktériumok még nem veszélyesek, hiszen normális esetben is több millió tartózkodik belőlük a szájban. Sőt, más mikroorganizmusok - gombák, amőbák - is benépesítik a szájüreget, és jelentős védőszerepük van. Mind a nyálkahártyát, mind az immunrendszert védik, és egyetlen célunk csupán az lehet, hogy ne engedjük őket túlburjánozni.

Ha ugyanis nem fektetünk energiát a megfelelő szájhigiéniába, vagyis például nem mosunk elég gyakran fogat, úgy a fogak közt, az ínyszélen és az ínytasakokban életmaradékok ragadnak le, amelyek ideális táptalajt biztosítanak a baktériumoknak. A plakk megkeményedéséhez elég csupán néhány, fogmosás nélkül eltöltött nap, mialatt az ételmaradék keveredik a nyállal és a rengeteg baktériummal.
Tényezők, amelyek elősegítik a plakk megtelepedését: torlódott fogak, amelyeknek igen nehéz tisztán tartani minden felületét; rosszul záró vagy helytelenül készített tömések, koronák, hidak, fogsorok; csökkent nyálmennyiség; dohányzás.

A plakk eltávolításához hozzájárul: a napi legalább kétszeri alapos és megfelelő ideig tartó fogmosás (a megfelelő technikát fogorvostól vagy dentálhigiénikustól is megtanulhatjuk); a megfelelő rágástechnika; a gondosan megválogatott élelmiszerek és a rendszeres fogorvosi vizit.

Plakkból fogkő

Alapos tisztítás és fogorvosi segítség nélkül a plakk könnyen elmeszesedhet, sárgássá, barnássá, és érdes felületűvé válik, hiszen a nyálban található ásványi anyagok beépülnek a lepedékbe, így "kőszerű" réteget képeznek. Ez maga a fogkő, amelyet a hagyományos fogmosással már nem lehet eltávolítani, ugyanis erősen tapad a fogfelszínekhez.

Jellemző megtelepedési helye a felső nagyőrlő fogak orca felőli oldala és az alsó frontfogak belső oldala, vagyis a nyálmirigyek kivezető nyílásaival szemközti felületek. Ezek az íny feletti részek szemmel is jól láthatóak, ám fogkő megjelenhet a láthatatlan, íny alatti területeken is. Az ínyszél alatti tasakokat és a fogak gyökérfelszínének környékét csakis speciális fogászati műszerekkel lehet feltérképezni és kezelni.

Nem csak esztétikai probléma

A gondozatlan, barnás fogak látványa és azt ezt kísérő szájszag már önmagában is nyomós érv a fogkövek eltávolítása mellett. Azt is tudni kell, hogy a jelenséghez általában fogínyvérzés és az íny vörössé, duzzadttá válása is társul.

Hazánkban a lakosság jelentős részénél megfigyelhető fogkő legfőbb veszélye a további baktériumok megtelepedése, amelyek végső soron fogágy-gyulladáshoz, csontpusztuláshoz és ezért a fogak kilazulásához, elvesztéséhez vezetnek. Ráadásul mivel az ép zománc és a lepedék közt zajló biokémiai folyamatok egyensúlya azonnal savas irányba tolódik amint szénhidrátot fogyasztunk, ez könnyen elvezethet a zománcban lévő ásványi anyagok oldódásához, majd ennek alapján a fogszuvasodáshoz.

A megoldás csakis szakértő fogorvosi eljárás lehet, amelynek keretében egy úgynevezett szónikus vagy ultrahangos depurátorral eltávolítják a fogköveket. Ez a műszer magas frekvenciájú rezgéseket bocsát ki, amely a fogak felszínén mozgatva széttöri a fogköveket.

Az íny alatti fogkövek, amelyek erősebben tapadnak a fogfelszínhez, speciális kézi műszerekkel, gyökérsimító eszközökkel távolíthatóak el. Ez a módszer már több időt vesz igénybe s általában helyi érzéstelenítésben történik. A fogfelszínek esetleges egyenetlenségei eltüntethetők speciális paszták és kefék segítségével, sőt a legapróbb elszíneződések is felszámolhatók az intraorális homokfúvás alkalmazásával.