Bár több korábbi tanulmány is rámutatott már a lehetséges összefüggésre, Anders Holmlund kutatása az első, amely egyértelmű kapcsolatot állapított meg a kardiovaszkuláris betegségek és a szájban maradt saját fogak száma között.

Az átlagosan tizenkét éven át tartó követéses felmérésben 7674 nő és férfi vett részt; zömüknek volt fogászati (periodontális) problémája. A vizsgálat ideje alatt 629 ember halt meg, közülük 299 halálát okozta szív- és érrendszeri betegség.

Holmlund úgy véli, hogy "a szájban és a fogak körül lévő fertőzések átterjedhetnek a szisztémás keringési rendszerbe, és enyhe krónikus gyulladást tarthatnak fenn", amely a szívroham és más kardiovaszkuláris események ismert kockázati tényezője. Az elvesztett fogak általában összefüggésben vannak a krónikus gyulladásokkal, amelyeknek az adott személy addigi élete során ki volt téve.

A szerző elismerte, hogy a tanulmányt korlátozta az a tény, hogy a társadalmi-gazdasági, valamint más, szív- és érrendszeri kockázati tényezők hatását nem tudták figyelembe venni.