Az adatokból kiderült, hogy 2008-ban a lakosság 16 százaléka, vagyis 49 millió amerikai lakott olyan háztartásban, ahol legalább két felnőtt generáció, vagy a nagyszülők és legalább egy másik generáció élt együtt. Az 1980-as években ez csupán 28 millió emberre volt jellemző, amely akkor a lakosság 12 százalékát jelentette - számol be az ELTE TÁTK hírlevele.

A növekedés egy korábbi trend éles megfordulását jelenti, 1940 és 1980 között ugyanis jelentősen csökkent azoknak az amerikaiaknak a száma, akik többgenerációs családmodellben éltek. Míg 1940-ben még a lakosság 25 százalékára volt jellemző az együttélés e formája, addig ez az arány negyven év alatt több mint a felére esett vissza.

Az adatok szerint jelenleg az amerikai lakosság 47 százaléka él olyan háztartásban, ahol két generáció lakik együtt (szülők és kiskorú gyerekek), 34 százalékuk nem él együtt más generációval, míg 16 százalékukra a többgenerációs családmodell, három százalékukra pedig egyéb együttélési formák jellemzőek.

Jót tesz az egészségnek

A többgenerációs családmodellek immár három évtizede tartó növekedésének főleg demográfiai, illetve kulturális okai vannak, az utóbbi évtizedekben ugyanis jelentősen nőtt a bevándorlók aránya a teljes lakosságon belül. A vizsgálat szerint a latin-amerikaiak 22 százaléka, az afroamerikaiak 23 százaléka, valamint az ázsiaiak 25 százaléka él többgenerációs háztartásban, míg ez az arány a fehérek esetében csak 13 százalék. A szakértők szerint a másik ok, hogy ma már a fiatal felnőttek is később házasodnak, mint korábban, ami egyúttal azt is jelenti, hogy tovább élnek együtt szüleikkel, nagyszüleikkel.

Mindemellett a magas munkanélküliség és az ingatlanárverések korában jelentősen nőtt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben egy család több generációja él egy fedél alatt. A vizsgálat adatai szerint 2007 és 2008 között 2.6 millióval nőtt a többgenerációs amerikai háztartások száma.

Ez a trend minden korcsoportra jellemző, de különösképpen az idősebbekre és a fiatalokra van hatással. Ma a 25-34 éves korosztályban, illetve a 65 évnél idősebbek esetében minden ötödik felnőtt több generációval osztja meg a lakhelyét.

Az idősek esetében az elmúlt évszázad során folyamatosan nőtt azok száma, akik egyedül éltek, ám ez az emelkedés az 1990-es évekre megtorpant, majd enyhén csökkenni kezdett. Körükben az a változás egyébként mindenképpen pozitív hatásúnak bizonyul. A szakértők szerint ugyanis az egyedül élő idősebbek kevésbé egészségesek és gyakrabban éreznek szomorúságot, depressziót, mint azok a kortársaik, aki a házastársukkal vagy másokkal laknak együtt. A kutatás szerint ez az összefüggés fenn állt az után is, hogy több demográfiai jellegű kontrollváltozóval (nem, iskolai végzettség, jövedelem, etnikai hovatartozás) is tesztelték az elméletet.

Kiscsaládos magyar háztartások

A TÁRKi 2009 tavaszi kutatásának adatai szerint Magyarországon az amerikai tendenciával ellentétben még mindig a nukleáris családok együttélése a jellemző. A magyar otthonokban ugyanis átlagosan 2,64 személy él együtt, míg a háztartások több mint fele csak egy vagy kéttagú.

A háztartások 23 százalékában csupán egy fő lakik, 30 százalékukban pedig két fő él együtt. A megkérdezettek közel 40 százaléka él olyan háztartásban, ahol három vagy négy fő él egy fedél alatt. Õk lehetnek a gyermekükkel élő szülők, elvált szülők gyermekkel, vagy más családi, esetleg egyéb kötelékek szerint szerveződő háztartások.

Hazánkban a nagycsaládos életforma kevésbé jellemző. A kutatás szerint csupán a válaszadók hét százaléka él olyan háztartásban, ahol ötnél több személy lakik együtt.