A babák hatan vannak: ők az utóbb említett szappanoperában (Las Munecas de la Mafia) szerepelnek, szerény származású, de a plasztikai sebészek által tökéletesre faragott testű nők, akik készek szerelem nélkül is együtt élni a drogdílerekkel.

A sorozat epizódjai estéről estére székükhöz szögezik a nézőket. A Caracol csatorna által sugárzott szappanopera 41 százalékos nézettséggel dicsekedhet.

Az El Capo (A főnök) című teleregény hasonlóan sikeres, olyannyira, hogy producerei 2010-ben továbbit is terveznek, Pablo Escobarról, a drogbáróról forgatnak újabb szappanoperát.

Közben a szociológusok és a tévékritikusok azon tűnődnek, miféle társadalom az, amely elvben küzd a korrupció és az alvilág ellen, de olyan könnyen hagyja magát elcsábítani a "drogkultúra" által. "Nincs ebben semmi csoda: a tévénézők szeretik megismerni annak a realitásnak a titkait, amellyel naponta szembesülnek. Szeretik látni, hogy a tévéhíradók lelketlen bűnözői hús-vér emberek, összetett egyéniségek" - vélekedik Juan Ferrand, aki a Pablo Escobarról szóló sorozat forgatókönyvét írja. Hozzáfűzi: "Nem a bűnözés apológiája ez, éppen ellenkezőleg, meg akarjuk mutatni a tévénézőknek, milyen hibák vezetnek oda - hogy ők ne kövessenek el hasonlókat".

Jerónimo Rivera, a La Sabana katolikus egyetem professzora homlokegyenest ellenkező véleményen van. Szerinte "az erőszak, a szép nők, a fegyverek és az intrikák koktélja bármely produkciónak sikert biztosít, de egyben negatív kulturális hatást is gyakorol, főleg azokra, akik a leginkább sebezhetők - hiszen az ő szemükben morálisan igazolja a törvénysértő cselekedeteket. Nem különös, hogy tapsolunk és örömet érzünk, amikor az ilyen sorozatok hősei sikeresen eljuttatnak például egy kokainszállítmányt az Egyesült Államokba?"

Omar Rincon tévékritikus azt kérdezi, vajon a teleregények sikere nem azt jelzi-e, hogy a kolumbiaiak "a drogkereskedelem láncszemének tekintik magukat?" Antanas Mockus, Bogota volt polgármestere, az egyik legismertebb értelmiségi viszont nem tagadja, hogy "szinte vallásos buzgalommal" nézi az El Capót. Az ő szemében korántsem világos, hogy a szappanopera sikere a drogkereskedőknek szóló megértő kacsintás-e, vagy inkább annak a bizonyítéka, hogy a társadalom új szakaszba lépett és ma már megenyhülten tekint a múltjára.

Noha a legnagyobb hatalmú drogbárók ma már Mexikóban rendezkedtek be, Kolumbia még 2009-ben is a világ kokaintermelésének csaknem a felét szolgáltatta, és ez a kábítószer ma is gerillákat és fegyveres csoportokat finanszíroz. Tavaly a drogdílerek között kirobbant újabb háború számos áldozatot szedett Medellínben, a néhai Pablo Escobar bandájának fészkében: 1432 halottat követelt, ami 64 százalékos emelkedés 2008-hoz képest.

Közben a Cartel sorozatot, amelyet a Caracol tévé készített, algériai, marokkói, tunéziai, togói, Sierra Leone-i és libériai tévétársaságok is megvásárolták - közölte Angelica Guerra, a Caracol TV alelnöke. "A formula sikeres, de veszélyes" - kommentálta rögtön a bejelentést Antanas Mockus. "Exportja csak erősíteni fogja a Kolumbiával kapcsolatos előítéleteket."